Search
START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH

Barangolások a nőiség birodalmában

Sokszor, sokféle blogot írtam már.

Jöjjön, ami épp születni vágyik…

gondolatok, érzések, tanítások a Mesekemencéből…

életkör kurzus- köszöntő

2023.03.20.

Hívlak Benneteket… Mert olyan fontos, olyan sürgető a téma… És mindent megváltoztat… 🙂
Kattintsatok a videóra!
Életkör kurzus – a szemléletváltásért, a női energiák felvirágoztatásáért…
ideje kilépni az áldozatszerepből

2023.03.18.

Mi kell ahhoz, hogy Hamupipőke eljusson a bálba?
Nem szabadul a hamuból azzal, hogy szomorkodik, sajnál(tat)ja magát, álmodozgat, külső hangoknak engedelmeskedik; nem törődhet bele bántalmazói visszautasításába sem. Az kell, hogy az „elég
volt” és a vágy által keltett tűz útnak indítsa – kilépjen a kertkapun, elsétáljon a temetőbe és… (figyelj most jól) szembenézve anyasebével, elsírja bent rekedt könnyeit, kimondja a kimondhatatlant – ezzel felébresztve női oldalát. Ennek erejéből pedig már megfogalmazhatja őszinte igényeit, vágyait… melyekből elindulhat az új világ születése.
Az áldozatszerepből való kilépésünk ideje van. Minden ezért, értünk dolgozik – bennünk és körülöttünk. Hagyjuk, megengedjük végre?
ünnepeljünk minden nap

2023.03.17.

Minden nap bölcs okot találni az ünneplésre. Én ma például azért veregetem vállon magamat, mert kiderült, hogy a pandémia kezdete óta összesen 150 (!) videós tanítást/előadást készítettem és adtam át az érdeklődőknek a sok online és személyes gyakorlati workshop, tábor, egyéni konzultáció mellett. Azért is nagy eredmény tőlem, mert ez volt az a terület, amitől nagyon tartottam – de sokak biztatására végül elindultam az ismeretlenbe. Mára pedig egészen belejöttem – legalábbis élvezem (a tanulását is)! 🙂
A győzelem önmagunk felett nagy élmény és erőforrás! 🙂
hetedíziglen

2023.03.16.

Mindaz, amit nem oldok fel, nem gyógyítok meg magamban, továbbhagyományozódik a következő generációkra, örökségemként. Gyermekeim, unokáim és mindazok, akik jönnek, megérdemlik, hogy lényemből – létemből itt és most a legjobbat kihozva, aranyfényű áldásommal indíthassák útjukat e földi játszótéren. Minden egyes önfelszabadító lépésemmel, sóhajommal könnyítek csomagjaik súlyán.
Felszabadítani önmagunkat

2023.03.14.

A ki nem mondott szavak, az el nem sírt könnyek visszatartanak kibontakozásunkban, haladásunkban, szív-virágzásunkban. Felszabadítani önmagunkat elfojtásaink, belső titkaink alól – elindulásunk, áramlásunk, hazatérésünk egyik kulcsa.
tápláló figyelem

2023.03.13.

Ha jól kívánunk szeretni – másokat, önmagunkat -, meg kell tanulnunk előítéletek nélkül, bátran (meg)hallgatni, a belső csöndünkből. A biztonság terében való, félelem és negatív következmények nélküli, szabad önkifejezés lehetősége adja meg azt a támogatást, amely által megélhetjük a „bármilyen vagyok is éppen, szeretve vagyok” érzését – ami gyökereket és szárnyakat ad számunkra a létezéshez. Ahol sok a tabu, a titok, ahol kinevetnek, kigúnyolnak, megkérdőjeleznek, megszégyenítenek azért, mert megmutatom, ki vagyok aktuálisan -, ott előbb-utóbb, így vagy úgy, szakadásnak indul a világ…
mindennapi hála

2023.03.12.

Az ember könnyen hozzászokik a jóhoz. Idővel minden áldás természetessé válik számára, és emiatt nehéz a hála érzésében maradnia. Pedig köszönetet mondani azért, hogy élünk, hogy süt ránk a nap, hogy van lehetőségünk szeretni, kapcsolódni, alkotni, szárnyalni (és mennyi mindenre még!) – elengedhetetlen feltétele a derűs földi tapasztalásnak, az elégedett ki-és beteljesedésnek, a lehetetlen leküzdésének, a hazatalálásnak.
jelenlét

2023.03.11.

A női oldalunk jelenléttel ajándékoz.
A kisgyermek (és a belső gyermekünk) – természetes állapotában – női energiákban lubickol (fantáziája világában kóborol, kreativitását éli, játszik és a létet ünnepli) – mindaddig, amíg a férfi elme – sajnos manapság idejekorán – ki nem billenti őt az itt és most örökkévalóságából.
Fájdalmas, amikor hadjáratába kezd a váratlanul dominánssá váló férfi elme: sürgetni kezdi az (el)indulást, a fejlődést – ezzel kioltva a jelen pillanatban rejlő öngyógyítás, szárnyalás által megvalósuló éntelen tánc lehetőségét.
Olyan ez, mint amikor a játékban elmélyült csemeténket türelmetlen hévvel kirángatjuk önfeledtségéből, ezzel feszültté és ingerültté téve őt.
Ugyanilyen feszültté és ingerültté válunk mi is életösvényünket járva, amikor nem tisztelve saját belső tempónkat, ellenszegülve az Isteni Tervnek – ostorcsapkodós vágtába hajszoljuk lényünket.
A hazavezető utat csak csönddel, békével a szívünkben találhatjuk meg. Rohanás közben a mélyreszántó tapasztalat, ami az ébredés elengedhetetlen feltétele, nem valósulhat meg.
hazatalálás

2023.03.09.

A spontán, ÖNfeledt öröm állapotában hazatalál az ember, és rálát arra, hogy mindaz, amit kétségbeesetten, megszállottan keresett ezer utat bejárva, mindig is a saját szívében volt. Makacsul kifelé irányított figyelme, fanatikus, türelmetlen fejlődésvágya akadályozta korábban a megérkezésben.
átokoldás

2023.03.08.

Minden átok ideje lejár egyszer, csak érdemes ébernek lenni rá, és nem beleragadni százéves mintázatunkba. Csipkerózsikát sem a királyfi csókja ébreszti a mesében – a királylány egyszerűen késszé válik a férfi fogadására azáltal, hogy a világra rányitja végre a szemét. Lássuk meg, a női oldalunkra kényszerített átok feloldódásának ideje eljött – az Univerzum azért dolgozik, hogy ebbe az újjászületési folyamatba belehelyezkedjünk, és visszataláljunk elveszettnek hitt erőinkhez. Az áldozatszerep tapasztalati korszakának vége – már tényleg csak rajtunk múlik, mikor indulunk el az Önszeretet Útján, befelé – szabadon. A kalitka ajtaja nyitva áll – kirepülünk rajta?
tévutak

2023.03.07.

Amíg a figyelem kifelé, a külvilági ingerek felé fordul, amíg saját csábíthatóságunk, elterelhetőségünk áldozatai vagyunk -, nincs esélyünk a mélyülésre. Akkor sem, ha érdeklődésünk spirituális csemegékre irányul, fékezhetetlen mohósággal vetjük rá magunkat az ezoterikus tanításokra; egyszer csak ráébredünk: a szívünk mélyén és életünk színpadán valójában nem változik semmi.
Az önismereti út az önmagunkkal való, odaadó kapcsolódásban, a belső csöndben nyílik, és borul virágba.
gyógyító önszeretet

2023.03.06.

Az önszeretet: szívünkbe emelni saját belső MAG-unkat, napfénnyel kitartóan simogatni, esővel öntözgetni azt. Megadni befelé mindazt, amit egy szerető, tápláló édesanya nyújtani tud a gyermekének – figyelmet és feltétel nélküli szeretetet, odaadást és védelmet, időt és teret, és éppen annyi türelmet, amennyi a természetes érési folyamatokhoz szükséges.
Bizalmat abban, hogy megtaláljuk az utat küldetésünkhöz, belső erőnkhöz, amely segít égi-földi feladatainkba bele is állni.
És a bölcsességet, a megbocsátás képességét, az elfogadásét, amelynek alapja a felismerés, miszerint a bukdácsolás tapasztalatai elengedhetetlenek tudatosodásunk folyamatában. Mert azok!
törd meg az átkot!

2023.03.04.

Az átkok azért vannak, hogy megtörjük őket.
A régi minták, amelyek visszatartanak bennünket a szárnyalástól;
a kívülről érkező üzenetek, amelyek mérgezett almaként egykor a torkunkon akadtak; a hiedelmek, amelyek folyamatosan gyengítenek minket, akkor is, ha jelenlétük néma és láthatatlan – átokerősítő varázsigék.
Arra hivatottak, hogy a mostanáig alvó, a belső transzformációhoz elengedhetetlen tűzerőt mélyünkből előprovokálva, önvédelemre, határhúzásra, önszeretetre tanítsanak. Így és csakis így nyerhetjük vissza eredeti formánkat – a bennünk szunnyadó szépséges királylányt vagy csillagszemű királyfit – egy, a korábbinál is magasabb fényű ragyogásban.
határhúzás

2023.03.03.

A határhúzás nemcsak az önszeretet, de a mások felé irányultatott szeretet, tisztelet egyik jele is.
Belső – külső körvonalaink saját magunkkal való tisztázása, és ezek időben (azaz az érintett pillanatban) történő, hiteles közvetítése a külvilág felé; egyik meghatározó önismereti feladatunk. Nem más ez valójában, mint felelősségvállalásunk – felnőtté válásunk – tükröződése a mindennapokban.
Áldozatszerepből nem könnyű törvénykönyvet írni, ahhoz királynői minőségre van szükség. Hamuba zárt Pipőkéknek érkezik is ezért a tapasztalat: tiszta, belső kommunikáció hiányában a kifelé küldött üzeneteink félreérthetőek, kaotikusak, kuszák. Energiáink a meghatározó felhívások ugyanis, nem a szavak. Emiatt előbb odabent szükséges takarítani és szétválogatni méltóságunk magjait a mérgezőtől – mert egy fellélegeztetett világból tudnak csak olyan vágyak és igények fogalmazódni, amelyek képesek pozitív irányban áttranszformálni az életet…
bontsuk ki lényünk női minőségeit!

2023.03.02.

Az ember hajlamos az elégedetlenségre.
Kimondja, sőt, fanatikus keserűséggel ismételgeti, hogy nem ott kellene már tartania, ahol éppen most tart, csak hát! – és ezt is csak kivételes pillanataiban veszi észre -, türelmetlen hozzáállása, önmagával szembeni empátiahiánya miatt az új irányok felismerésére nem engedi beérni magát.
Ostorcsapásokkal kísért elvárásaival félelmet kelt ugyanis saját lényében, így pedig nincs esély az önmagával való bizalmas kommunikációra, ami alapvető feltétele annak, hogy ráérezhessen a rá váró, őt táplálni tudó, növekedésre, tágulásra inspiráló útra.
Virágba borulni csak a Szeretet Terében lehet.
Ennek megteremtése bennünk nem a külvilág feladata – az csak tükrözni tudja belső közérzetünket.
A jelenkor – tűz és levegő által hajtott, sürgetett, vágtázó – emberének nincs más kihívása, na meg lehetősége itt és most, mint megszelídíteni vadságát, és ahogyan szerető édesanya fordul cseperedő gyermekéhez – türelemmel, az adott pillanat szükségleteire, igényeire pozitívan reagálva értőn-érzőn támogatni saját felnőtté válásának folyamatát.
Ehhez pedig kell a női minőség – a víz és a föld elemek – kibontása lényünkben.
Ez a hiányzó láncszem: a jóság, a bizalom, a hit és a befogadó figyelem megteremtése – önmagunk felé.
A hála érzésének meghívása világunkba, amely gyógyító erejű: köszönöm, amiért e földi létezésben személyre szabott tapasztalatok és mélyülő felismerések mentén kiszerethetem magamból az ébredésemet akadályozó fél-el(e)meimet. Ajándék…
A bennünk élő Bölcs

2023.03.01.

A bennünk élő Bölcs derűvel, türelemmel szemléli a világot; nem lázadozik és nem esik kétségbe. Tisztában van azzal, hogy csak az léphet az életünkbe, akivel és amivel feladatunk van, véletlen, ok nélküli események, találkozások nincsenek -, ráadásul minden a megfelelő időzítéssel (meg is) történik.
És ugyanilyen türelmes mosollyal tekint ránk, amikor megfeledkezve támogató jelenlétéről éppen fejjel rohanunk a falnak, mohó vággyal, a meggondolatlanság hevével hajszoljuk a fejlődést, felnőtté válásunkat, még éretlen, rákészületlen állapotainkban harsányan bukdácsolva az életúton, gyakran okozva sérülést saját magunknak.
Elfogadóan szemlél minket ilyenkor is, tudva, amikor eljön az ébredésünk ideje, kamaszlángjainkat szelídítve, elindulunk – befelé. Őt keresve.
Nem kell sietni. Figyelni kell. A világot, az életet, önmagunkat. Túl korán szembesülni igazságokkal úgysem vezet sehová.
Ezt üzeni hallgatása mögül előlebbenő, csendes mosolya.
És azt: minden körülmények között, minden eltévelyedésünk ellenére mindig is szeretve vagyunk… a tapasztalás birodalmában minden megélés bennünket segít.
sárkányszelídítés

2023.02.28.

Aminek a figyelmünket adjuk, amire fókuszálunk, azt erősítjük az életünkben. Ilyen egyszerű ez. Milyen bölcs volna ezt a képességünket nem a félelmeink és azok tárgyának izmosítására tékozolni – a vonzás törvénye mentén bizonyítékokat szerezve arról, hogy teremtőerőnk tényleg létezik -, hanem tudatosan a harmóniát, a szépséget, a jót meghívni magunkhoz, a világ épülésére, nemesítésére.
Az Új Világot teremtjük éppen. Nem mindegy, milyen energiákat hordozunk magunkban, mert belső valóságunkból születik a jövőnk. Most. A sárkányszelídítés – befelé – a hiteles fényhordozó útja.
mindennapi hála

2023.02.27.

A hála érzése gyógyító.
De vajon azon túl, hogy az égiek, a másik ember, a világ, a létezés vagy bárki, bármi más felé képes vagyok a hálámat megélni és kifejezni, ugyanezt vajon meg tudom-e tenni önmagam felé is?
Köszönöm-e magamnak is azt a sok szépet és jót, amit a világért, másokért teszek, nap mint nap – úgy, ahogyan mindezt a külvilágnak köszönni tudom?
A munkámmal, alkotásommal pozitív hatást gyakorolni, egy tápláló ebédet a családnak megfőzni, virágot vagy fát ültetni, lomtalanítani vagy gondoskodni, ápolni, gyógyítani, egy mesét elmondani, egy gyermeket megnevettetni, egy nemes gondolattal építeni, egy öleléssel vad tüzeket szelídíteni – mind-mind a világszépítés eszköze, és mennyi minden az még.
Szívből köszönöd-e hát magadnak, hogy napról napra erősödsz önismeretedben, önbecsülésedben, öntáplálásodban, ami által szintén egyre erősebb fényt vagy képes a világba hozni, mindannyiunkért?
Köszönöd-e magadnak, hogy tapasztásaid és az ezek nyomán érkező felismeréseid, gyakorlati transzformációd révén egyre csak gazdagítod a létezés szimfóniáját?
Köszönöm-e…? Köszönöd-e? Köszönjük-e?
A hálaadás mindennapos gyakorlata befelé is kell, hogy szóljon – a szívben való hazatalálásért.
Oly sokat teszünk, ismerjük fel… És köszönet érte, akkor is, ha ma még ezt kinyilvánítani sokszor tanulnunk kell.
hivatásom

2023.02.25.

Miért választottam a hivatásomat és miért szeretem rendületlenül? 🙂
Azért, mert végtelenül hiszek (és ez tapasztalat hozta bizonyosság) az ítéletmentes, csöndből jövő meghallgatás gyógyító erejében, a jókor, jól feltett, megfelelő kérdések varázslatában, a szeretet-tér feloldozást hozó mágiájában – és persze a mesebölcsességben. Na meg az ember szárnyasságában…
Hálás vagyok. A szívben.
önszeretet és önmegváltás

2023.02.24.

Az önszeretet egyik jele az, hogy megtanulsz odafigyelni saját belülről érkező jelzéseidre: mire van szükséged, igényed ahhoz, hogy jól érezhesd magad saját lényedben, világodban -, majd a felismeréseid mentén ezeket lehetőleg meg is adod önmagad számára. Olyan vagy, mint a támogató édesanya imádott gyermekével -, csak ilyenkor belső gyermekedet táplálod.
Az elakadás a folyamatban azonban már az első fordulónál jelentkezhet: nem tudsz magadra-magodra figyelni mindaddig, amíg a fókuszodban a külvilág áll: amíg programokat hajszolsz, színültig telíted a határidőnaplódat, túlságosan átengeded magadat másoknak, csak hogy ne kelljen egyedül maradnod, a csönddel és így önmagaddal találkoznod (mert túlságosan leköt az, hogy folyamatos megerősítést kaphass a külvilágból: szükség van rád, szerethető vagy). A túlszervezett mindennapok ellehetetlenítik az öngondoskodást, és így a pozitív irányú változást is. A szélsőséges kifelé élés nem támogatja az önismereti utat. Az elmélyülés élménye nélkül nincs önmegváltás.
söpörjük ki önromboló mintáinkat!

2023.02.22.

Az ember – égi eredete révén – szabad akarattal, határtalan teremtőerővel bír. Ugyanakkor az egykori traumák lenyomatai, még mindig sajgó-vérző sebhelyei korlátozzák, befolyásolják, a tudatalattiból láthatatlanul szabályozva döntéseit, reakcióit -, és így élete alakulását. Ezért (is) fontos, sőt nélkülözhetetlen az önismeret: az önromboló minták bátor feltérképezése és elszánt kisöprésük (a mesebeli banyaházban való szolgálat, a nagytakarítás ismétlődő rituáléja) lényünk birodalmából. A valódi, illúziómentes szabadságba való megérkezésért.
új világot építünk

2023.02.21.

A jelen világpillanat nagy, (önmagunk feletti) győzedelmeskedni valója: az áldozatszerepből való kilépésünk. Felvállalni belső, cselekvésre, transzformációra, teremtésre késztető tüzeinket, és túl régóta cipelt, romboló mintánkról lemondva elindulni végre egy új úton. Egy magasabb rezgésű világot építünk magunknak – a félelem építőkockái helyett -, ezúttal hitből és szeretetből.
adni, elfogadni, kérni

2023.02.20.

Nemcsak adni kell tudni, de elfogadni is. Sőt, kérni. Hálával átvenni, ami jönni kívánkozik hozzánk, és azzal a bizonyossággal, hogy emberi lényként érdemes vagyok a támogatásra. Az áldozatszerepből való ébredésünk kulcsfontosságú a hazafelé vezető úton.
tápláló (ön)szeretet

2023.02.19.

Légy könyörületes önmagaddal – ezen a világon senki nem tökéletes. A jó szülő, a jó tanár is felfelé néz gyermekében, időt és teret biztosítva számára a növekedéshez, így inspirálva elő belőle a rejtett erőket.
Tekints úgy lényedre, mint saját, imádott gyermekedre, szeresd felszínre magadból türelmesen mindazt, ami része ugyan teljességednek, de ma még felfedezetlen terület.
Minden szárnyalás hátterében hit van, bizalom és megtartó, tápláló szeretet.
áldozatból hőssé válni

2023.02.18.

Meglátni a kihívásban a lehetőséget,
a próbatételben a teljesedésünkhöz szükséges áldást
– a születőben lévő mesehősök (ùtjárás során fellobbanó) bölcsessége.
A kilépés az áldozatszerepből sorsfordító pillanata.
önsorsrontás ellen

2023.02.17.

Amikor elhanyagoljuk belső igényeinket, lemondunk a vágyainkról, figyelmen kívül hagyjuk a rajtunk keresztül érkező inspirációt -, elfordulunk önmagunktól, árulóvá, hűtlenné válunk saját életünkben. Csoda, hogy az ön(magunkba vetett)bizalmunk kialszik? Ilyenkor az univerzum jelzései próbálnak visszatéríteni bennünket a helyes útra.
Áldozattá, nélkülözővé nem mások tesznek bennünket, nem az élet büntetése elhanyagoltságunk, hanem saját önmegtagadó döntéseink következménye.
Ideje újra megtanulni a figyelem művészetét, befelé – és megadni saját magunk számára mindazt, amire tápláló hamuban sült pogácsaként valóban szükségünk van az úton – az örömteli utazáshoz, a hazatéréshez.
A női energia a belső csöndben tud erősödni

2023.02.16.

A gyógyulásunkhoz elengedhetetlenül szükségesek a női energiáink, ez az oldalunk adja önszeretetünk alapját. A női oldalunk önkifejeződése – többek között – a türelem, az empátia. Nem lehet vágtázva érni, megváltódni – a sötétséget csak a fény, a szeretet megértő, elfogadó jelenléte által lehetséges kiszeretni lényünkből. Befelé fordulva, ahogyan tette Hófehérke az üvegkoporsóban, Csipkerózsika a rózsákkal és tövisekkel körbevédett királyi ágyon… A női energia a belső csöndben, a külvilág által békében hagyott mozdulatlanságban erősödik, nem a mindennapok szédült, elvárásokkal teli rohanásában.
merj hibázni!

2023.02.15.

Felszabadító elfogadnunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, sőt, nem is kell annak lennünk.
Az önismereti út a kiteljesedés, a szembejönni vágyó tapasztalatok megéléséről szól, az esetleges megbotlások által (is) bekövetkező érési folyamatokról.
Az, aki kerüli az életet, mert nem akar besározódni a sötét erdőben, aki megtagadja lényének számára nem szimpatikus részeit, nem boldog és nem megvilágosodott lesz, hanem félelmeinek rabja – saját száműzött, kiközösített energiáinak kiszolgáltatott, szorongó lény a sivár felszín mögött: menekülő, ártatlan, beavatatlan Hófehérke az árnyakkal telített vadonban, aki törvényszerűen időről időre magához idézi a (belső) mostohát.
a kígyókirály a fonóban

2023.02.15.

Mi történik akkor, amikor egy királyné nem fogadja meg a koldusasszony tanácsát, és elfelejti a hagymát minden egyes rétegétől megszabadítani evés előtt? 🙂
Bizony, elindul a kaland – befelé! 🙂
Bennünket a Kígyókirály című svéd népmese vezet ezúttal ezen a mesebeli vándorúton – február 24-én és március 3-án reggel 8.30-tól 10.30-ig jöhettek életül tanulni a zoom-os Élet-Mese-Fonóba! Izgalmas, mély önismereti utazás!
Szeretettel várlak Benneteket!
hála és köszönöm

2023.02.14.

A hála érzését zengeni képes szív a boldog élet alapja.
Ám nem elég rutinszerű, bebiflázott ismétlésekkel, tanult módszer mentén bizonygatni az univerzumot jó természetünkről, a létezés ünnepét úgy kell hangoztatni, ahogyan a rigó teszi napfényes hajnalon: a lényünk kellős közepéből, a szívünkből, minden sejtünket átrezegtetve életszeretettel és a „megérdemlem” (pusztán azért, mert embernek születtem) bizonyosságával…
A köszönöm-mel indított új nap mindig meghozza ízletes gyümölcseit.
életkör-kurzus

2023.02.13.

NYITVA VAN AZ ARANYKAPU…
A NŐI ARCHETÍPUSOKRÓL TANÍTÓ, IZGALMAS SOROZATOMRA IS LEHET MÉG JELENTKEZNI – február 15-ig!
A SZAKRÁLIS NŐ ÚTJA: RENDKÍVÜLI LEHETŐSÉG ÖNMAGAD MEGISMERÉSÉRE, FELFEDEZÉSÉRE, GYÓGYÍTÁSÁRA ÉS KITELJESÍTÉSÉRE!
Kéréseitekhez igazodva – huszonév tapasztalatával a témában mögöttem – elérhetőbbé, „járhatóbbá” teszem az idei ÉLETKÖR-kurzusomat!
AZ ÉLETKÖR: TANÍTÁSOK A NŐISÉGRŐL, AZ ISTENNŐRŐL – kurzus bárki számára elérhetővé válik azáltal, hogy összesen 13 videóanyagban mesélek, tanítok a világ gyógyulásának-gyógyításának módjairól, a bennünk (is) élő női energia kiegyensúlyozott működéséről és működtetéséről, az Istennő arcairól, a női archetípusokról… az aktuális energiákról, saját felemelkedésünk lehetőségeiről… Mindarról, amit egy NŐNEK a harmonikus mindennapokhoz és a spirituális erősödéshez ma tudnia kell…
Egy egészen különleges folyamat lesz ez olyan lányoknak, nőknek, asszonyoknak, akik saját belső női oldalukkal lépnének harmóniába, egységbe.
Tudás és Titok az Istennői kincsestárból – az Inspiráció erejével… „Nyitva van az Aranykapu, csak bújjatok rajta…” – és valódi, gyakorlati tudás a női fejlődés útjairól és lehetőségeiről… Azoknak is szívből ajánlom, akik méhgyógyításon részt vettek nálam korábban… „…mert a világ gyógyulása a nők kezében van…”
A kurzus 2023. februárjától 2024. januárjáig tart.
Bátorság a tudatosságért

2023.02.13.

Bátorság, amely gyógyulást hoz: nem a tökéletesség látszatát hajszolni, és ezzel betegítő elfojtásokat teremteni lényünkben; hanem felszínre hozni belső, rejtett tartalmainkat, és farkasszemet nézni félelmeinkkel. Hozzáférhetővé tenni önmagunk számára ilyen-olyan, mindenféle érzelmeinket, és tudatossá válni rájuk. Merni megtapasztalni a teljességet, önmagunkban.
válaszok a csöndből

2023.02.11.

Jönnek a válaszok. Mindig.
Csak annyira elfoglaltak vagyunk a gondolatainkkal, hogy nem halljuk meg őket.
Az irányjelző sugallatok, az égi jelek a csöndben találnak ránk.
mi is a gyöngeség

2023.02.10.

Az nem baj, ha a gyöngeséged immár a felszínen is megmutatkozik. Azt jelenti, hogy a benned élő mesebeli sötét erdő egy újabb része fényt kaphatott, a fel-és beismeréseddel előre haladtál önismeretedben. Meglátni az igazságot, a pozitív irányú változtatás, a sikeres transzformáció ígéretes kiindulópontja.
a kulcs a te kezedben van

2023.02.09.

Senki nem élhet és változtathat helyetted; a harmóniád, a boldogságod, a sikered, a gyógyulásod kulcsa kizárólag a Te kezedben van.
A jó hír az, hogy az önmagadért és sorsodért való felelősségvállalás, vagyis a felnőtté válásod által – akárcsak a népmesék központi szereplői -, végigjárod a hőssé válás útját, és nemcsak erőidet bontod ki útközben, de törhetetlen önbecsülésre, sérthetetlen magabiztosságra is szert teszel.
csapdák

2023.02.07.

Könnyű csapdába esni.
Miközben a világ gyógyulási folyamatait vágyunk támogatni, eltérülhetünk: más vélemények, életszemléletek ellen fordulva, haragunkkal sötétséget engedhetünk a létezésbe, bármennyire is a fény útját kívánnánk járni. A különbözőségek megértésére való törekvés, a teljesség elfogadása, az empátia elengedhetetlen része a fényharcosi küldetésnek – akárcsak a bölcs gyakorlat: ami felé figyelmünket fordítjuk, azt tápláljuk energiáinkkal. Soha nem a háború az út, hanem a belső békében, a szeretetben való tudatos mélyülés. A fényteremtés. A sötétség kiszeretése, kisimogatása az emberből, a világból.
mivel táplálod lényed kályhájának tüzét?

2023.02.02.

Metsző, éles hideg van odakint.
Ahhoz, hogy ne fagyjunk meg, időről időre be kell gyújtani a kályhába.
A mi testünk, a mi lényünk kályhája – a SZÍV.
Mi a te belső fűtőanyagod?
Mi az, amitől felforrósodsz odabent? Ami által sejtszinten ráébredsz (újra meg újra): élni jó, embernek lenni határtalan lehetőség, szeretni ajándék…
Mi esik neked jól, igazán?
Ami regenerál, erősít és boldoggá, ami – figyeld jól a szót: önfeledtté – tesz!
Erre kell rátalálni, és odafordulni hozzá, táplálkozni belőle, amikor éppen didergős a létezés a világban.
Az önszeretet, az öntáplálás mágiája segít túlélni, sőt, nem is! inkább szépen-bölcsen megélni a nagy, rideg teleket, az évszázad viharait… és rákészülni újra a tavasz hálateli fogadására…
mit hozol ki az adottsàgaidból?

2023.02.02.

Ember vagy. Ébredést inspiráló, provokáló egyedi tapasztalásaidhoz a legmegfelelőbb fizikai, érzelmi, mentális alkattal. Az egyetlen kérdés az, hogy mit hozol ki az adottsàgok rád jellemző halmazából:, a szeretetre hangolod-e erőidet vagy disszonanciára; munkálkodsz-e szorgalmasan azért, hogy ezen alsóbb síkokon való megvalósulásaid ne akadályozói, hanem tiszta hídjai legyenek hazatérésednek. Ez az önismeret útja, az önnevelés iskolája. Ez (is) az élet.
A BENNÜNK ÉLŐ ŐSELEMEK és az életkör

2023.01.27.

Minden évben örömmel vállalkozom nagy projektek készítésére is a sok workshop, előadás mellett.
Az idei két videócsomagomat meg is hirdettem:
Februártól már a fotelben kényelmesen üldögélve lehet az őselemekről szóló, belső transzformációnkhoz elengedhetetlen tudáshoz kapcsolódni (5+1 előadás) – kedvezményes, bevezető áron február 3-ig megrendelhető e könnyen befogadható, megértést és gyakorlatot egyaránt adó kincsestár…
A BENNÜNK ÉLŐ ŐSELEMEK, ez a program megnevezése.
És egy közel egy esztendős időtartamot átölelő női önismereti kurzust is elindítok jövő hónapban, ÉLETKÖR címen – videóanyagok formájában. 13 előadás – egy rendkívüli tudásanyag, a Női Energiák feltámasztásáért, gyógyításáért, magasabb minőségbe emeléséért, égen és földön. Ha a női teljességre vágysz, mindenképpen add le igényedet a különleges sorozatra, FEBRUÁR 3-ig. Hogy öröm és áldás legyen NŐNEK lenni… 🙂
keep smiling helyett

2023.01.25.

A „keep smiling” nem az én világom. A „bármi-áron-pozitív-gondolkodás”, a „hurrá optimizmus” sem az. Sőt, úgy érzékelem, hogy ez sokkal többet árt, mint használ a mindennapokban és a tudatosodás útján egyaránt -, megannyi elfojtáshoz vezethet, ezek pedig hosszútávon a különböző kibillenések, akár megbetegedések melegágyai. Fontosnak tartom, hogy tisztán lássunk, lényeges, hogy merjünk szembenézni a valósággal – és aztán jöhet ehhez a mesei szemléletmód (a látszat mögé, a mélybe tekintés mágiája): meglátni az adott kihívásban a növekedésre, az erősödésre való lehetőséget, és az új célra irányított figyelemmel a gyógyító cselekvés útjára lépni. Na, ez az, amiben hiszek, és ami szerint igyekszem a saját életemet is élni. A mesékkel való elmélyült foglalkozás épp ezt a látásmódot hívja elő belünk, amely eredendően mindannyiunknak sajátja, és bizony élhetünk is vele – saját utunk megkönnyítéséért.
a szívbe vezető ösvény

2023.01.23.

A mélyből érkező felismerések ideje van.
És azé, hogy ezek mentén változtassunk is – kigyomláljunk minden mérgező energiát az életünkből. Ideje a lomtalanításnak, a mesék banyái által megkövetelt nagytakarításnak – az elengedésnek.
Látni, tudatossá válni önmagunkra csak illúzióink, önámításaink feladásával lehetséges, ami talán fájdalmas folyamat, de az egyetlen ösvény, ami hazavezet. A Szívbe.
És útközben felszabadítja régen eltemetett belső erőinket…
hol vagy ma a mesédben?

2023.01.22.

A pandémia időszaka nagy elhatározásokat hívott életre bennünk. Mindenki a változásait tervezgette, és biztosan meg is léptünk ezekből sok mindent.
Aztán elhalkult az ajtódörömbölés -, megnyugodtunk.
Nagy megkönnyebbülésünkben talán hátra is dőltünk… és az is lehet, hogy hanyagolni kezdtük a fogadalmainkat.
Sőt, előfordulhat, hogy visszazuhantattuk magunkat a korábbi, önmérgező rutinba, abban a pillanatban, ahogy a közvetlen veszély elszállt. Mert az ember valahogy ahhoz szokott hozzá, hogy csak a nagy krízisek idején kap a szívéhez -, egyébként pedig a megszokásait követi, visszaszédeleg a hamuba.
A nagy tesztelés időszaka azonban nem ért véget, akkor sem, ha látszólag nyugalmi állapot van.
Továbbra is megmérettetünk.
Abban, hogy mennyire tudunk az életigenlésre váltani, az önbántalmazás helyett.
Méltónak tartjuk-e magunkat a báli táncra és a királynői cipellőre, vagy visszabújunk inkább a kályha mellé, meghunyászkodva, behúzott szárnyakkal, a torz hatalom szolgálatában? A félelmet vagy a(z ön) szeretetet választjuk?
Nagy kérdések ezek…
A jövőnk szempontjából lényeges, mindennél fontosabb, hogy immár ne csak merengjünk az Új Világról, az Aranykorról, de éljünk annak megfelelő nemességgel – gondolataink, érzéseink, szavaink, tetteink már az új rezgést képviseljék.
Mert csak így sikerülhet áttranszformálni magunkat ólomsúlyú túlélőből aranyfényű példává… a globális ébredés előmozdítójává.
Melyik pillanatát éled a mesé(d)nek?
még séta 🙂

2023.01.22.

Minden nap gyalogolok.
Lehet, hogy épp nem sikerül kijutnom a természetbe, de akkor is megteszem azt a lépésmennyiséget – ha más nem, elhagyom a buszozást, lift helyett pedig úgyis mindig a lépcsőt választom -, ami engem kiegyensúlyoz.
Gyalogolok minden nap, és nem csak a fizikai fittségem érdekében, hanem azért is, mert másként sokkal nehezebb volna mentálisan helytállnom a napi tennivalók őserdejében.
Aztán van olyan is, hogy sétálok.
Cél nélkül, sietség nélkül.
Csönddel az elmémben.
Kapcsolódva a Természettel, az őselemekkel.
Legvalódibb Önmagammal.
Sétálni ajándék. Áldás. Égi simogatás.
Igazi ünnep.
gyógyító belső képeink

2023.01.22.

A Tubarózsa kisasszony című népmese összebújós olvasásával indítottuk ezt a még mindig köhögős – orrfolyós – vacogós napot, és olyan belső, képi magvetést eredményezett nálunk ez a mese, hogy a lelkesedéstől egymás szavába vágva kezdtük kislányommal együtt-álmodni saját kiskertünk jövőjét, megidézve így a tavasz napsütötte hangulatát. Nagyon jólesett – egyelőre gondolatban – nekilátni a kertészkedés lélekemelő, (világ)gyógyító tevékenységének.
Odabent azóta nekünk valóban melengetőn süt a nap, hála a képi varázslásnak…
Ti mivel töltitek meg a belső mozivásznatokat a mentális kiegyensúlyozottságért? 🙂
tápláló figyelem

2023.01.20.

Élem, tapasztalom: az ember legkomolyabb segítsége – amikor gyógyulni, erősödni, regenerálódni, megérteni, ébredni vágyik: a figyelem. Az az odafordulás, amely a meghallgatás alázatát követve nem hoz ítéletet és nem ad kéretlen válaszokat sem -, csupán megteremti azt a biztonságos, védelmező, szerető teret a másik köré, amelyben szabad a megnyílás, lehetséges a befelé kapcsolódás, zavartalanul megnyilvánulhat az aktuális bármilyenségünk. Van, amikor egy barát képes ezt megadni számunkra, és van, hogy egy idegen az utcán, a szomszédasszony vagy egy erre szakosodott szakember. Mindegy. A lényeg az, hogy aki éppen válaszokat keres, e védett csöndben hozzájuthat azokhoz, és általuk beizzíthatja lényében az öngyógyítás energiáit.
Ennek a folyamatnak egy még magasabb szintje, amikor képesek vagyunk bármikor befelé kapcsolódva önmagunk számára megadni ezt a lelki támogatást, a figyelem mágiáját. Ezáltal válunk ugyanis valóban másoktól függetlenné, szabaddá és áramlóvá a meseúton, amely mindannyiunk lehetősége, és mindünket – ha tudatosan haladunk rajta – a teljességünk felé emel.
belső gyógyítóerőnk a mese

2023.01.20.

Mi jár a fejemben, miközben több mint egy hete a belső gyógyítóerőt masszírozzuk magunkban a sok mese és játék által?
Mi jár a fejemben, miközben az üvegablakon túl épp nagy pelyhekben szállingózik a hó?
A világmegváltó lapp népmese után, amely rendkívüli felismerésekkel ajándékozta meg az Élet-Mese-Fonó csapatát az elmúlt két hétben – egy Ribizli nevű kisasszonyra gondolok, akiért képes volt három deli királyfi utcai verekedésbe bonyolódni (!) – és aki (ígérete szerint) gyík képében nemsokára ellátogat hozzánk is a Fonóba, élettörténetét megosztani velünk. Tűzhaja lobog a szélben…
Az őselemek össztánca is pörög – forog bennem, hiszen nemsokára hozzálátok a témában rendelhető videósorozatom „leforgatásához”.
Sőt, az is a fejemben van, hogy ideje kihirdetnem a szavazás eredményét az ajándék e-könyvre vonatkozóan. Nagyon szoros volt a mezőny, de végül egyetlen ponttal a női energia gyógyító ereje győzött a szülősebek kifésülése felett. Akik, teljesítve a játékba lépés feltételeit, hírlevélre regisztráltak és szavaztak, hamarosan megkapják az ajándékukat.
És közben csak esik-esik a hó, épp valaki dunnát ráz Holle anyó birodalmában… Megyek én is vissza játszani, ideje a gyógyító örömnek, ideje a megpihenésnek. 🙂
SÉTAMEDITÁCIÓ

2023.01.18.

Két évtizede része az életemnek a meditáció – tanultam, tanítottam, sőt, szakdolgozatot is írtam belőle, és természetesen alkalmazom is, a magam bevált módján. Számomra a legtesthezállóbb forma: a tudatos jelenlét művészete.
Az pedig, amit naponta gyakorolok, és nagyon jót tesz: spontán találtam rá magamban, de azóta megtudtam, mások is élnek vele, és ők így nevezik: SÉTAMEDITÁCIÓ. Találó megnevezés. Kipróbálod Te is? Ha aktív az elméd, segíthet az iránytű… Ha pedig csöndes, csak élvezd a jelenlétet, nem kell semmiféle szabály 🙂
A gyaloglás pozitív hatásairól egy korábbi posztban írtam – mentálhigiéniai prevenciós specialistaként mindenkinek receptre javasolnám.
A gyaloglás a természetben, a zöldben felér egy fizikai – érzelmi – szellemi regenerációs kúrával! Életkortól független, szinte minden erőnléti állapotban megvalósítható, és ingyen van!
Testre gyakorolt pozitív hatásairól a korábbi bejegyzésben hosszan írtam (keressétek vissza), de fontos tudni néhány szabályt, ami valóban támogatóvá teheti napi barangolásainkat.
Íme:
A megfelelő testtartás elengedhetetlen ahhoz, hogy pihentető, relaxáló, meditatív tevékenységünkké váljon az intenzív séta.
Kell az is, hogy tényleg önmagunkkal lehessünk – ilyenkor nem csak útitársat nem érdemes magunkkal vinnünk, de a telefonunkat is csendesítsük le.
A sétameditációnak több technikája létezik – lássuk, miként végezhető, tudatosan:
Találjuk ki előre az útvonalat! (Én ezt nem mindig teszem meg!)
Legyen nálunk mindaz, ami komfortossá teszi számunkra a sétát (pl. ivóvíz, megfelelő öltözet).
1. A séta kezdetén figyeljük meg a testünk érzeteit, a lábujjaktól a fejünk búbjáig: milyen izmok és hogyan dolgoznak?
Érzünk valahol feszültséget, görcsöt, fájdalmat?
Hogy tartjuk a fejünket, a vállunkat? Legyen tudatos a testtartásunk!
2. Második lépésként: fókuszáljunk az érzéseinkre! Milyen napunk volt? Mennyire vagyunk fáradtak? Milyen a közérzetünk? Mi feszül bennünk? Mit cipelünk magunkkal, amit akár a startnál ott is hagyhatnánk?
3. Koncentráljunk a járásunkra, a légzésünkre!
A lépések összhangban vannak a légzésünkkel?
Melyik megy könnyebben; a be- vagy a kilégzés?
4. Most figyeljünk csak a lábfejekre, a talpakra!
Milyen érzés, ahogy a talpunk a talajhoz ér?
5. Jön a kedvenc részem: Forduljunk a környezetünk felé. Koncentráljunk az érzékszervi benyomásainkra!
Figyeljünk arra, amit látunk, amit hallunk, az illatokra, érintsünk – tapintsunk, gyönyörködjünk! Felfedezünk új élményeket?
Az elme persze néha bekapcsol – ez természetes.
Jól van ez így – ilyenkor térjünk vissza a harmadik gyakorlathoz, a légzésfigyeléshez…
Ami egyébként a legfontosabb (szerintem): élvezzük, ami van. Merüljünk el az ITT és MOST-ban…
Kellemes így a létezés, igaz?
Jössz velem coachingra, az erdőbe? Szókratész is így tanított – szerintem felemelő lehetőség! 🙂
az élet értünk van, nem pedig ellenünk

2023.01.18.

Jelentősen csökkenthető a stressz az életünkben – és ezáltal annak további, hosszútávon épülő negatív következményei alól is feloldozhatjuk magunkat -, ha elfogadjuk a beavató mesék tanításait: az élet értünk van, nem pedig ellenünk.
Feszülő, fájdalomfókuszú hangulatunkkal addig mérgezzük magunkat, amíg felelősséget nem vállalunk gondolataink irányultságáért, és el nem hisszük, nehezített körülményeink valójában tanítások, figyelmeztetések, ébresztők számunkra azért, hogy felvállaljuk belső erőnket, igent mondjunk a szívünkre és ledobva az áldozati gúnyánkat, magunkra öltsük végre a király(nő)i palástot, a koronát…
Az apró csodák

2023.01.17.

Miközben elvakultan és megszállottan a nagy csodára vágyakozunk, az életünk apró örömeinek lánca elszakad, gyöngyei ezerfelé gurulnak, és így lemaradunk a lényegről: az itt és most hozta teremtő varázslatról.
séta az egészséges testért és lélekért

2023.01.17.

Miért sétálok intenzíven naponta legalább 30 percet (de inkább egy órát)? Miért választom lift helyett tudatosan a lépcsőt, autó helyett a tömegközlekedést, busz, villamos, metró helyett lehetőleg a gyaloglást?
Például mert ez a tevékenység kipróbáltan csöndessé teszi az elmémet, megnyitja a szívemet, pozitív hangulatba hoz, frissé és energikussá tesz. Ez az én mindennapos énidőm!
És vajon miért még? Ki tudja? 🙂
Ti miért sétáltok rendszeresen? 🙂
Mit tesz értünk a rendszeres séta?

A rendszeres séta erősíti a csontokat, csökkenti a csonttörés kockázatát.

felébredt szív

2023.01.16.

A hálás emberi természet nem kiváltság, hanem tudatos önfejlesztés eredménye, és még azelőtt: elhatározásé.
A racionális elménket szelídíteni kell, elszántan és kitartóan ahhoz, hogy képes legyen makacsságát, büszkeségét, egyeduralmát feladni, és teret engedni – egyre inkább – a bizalommal és hálával teli szívnek, amely az emberi felemelkedés aranykulcsa.
Előbb vagy utóbb, túlélésünk, fennmaradásunk és boldogságunk érdekében meg kell látnunk azt, amire a bölcs mesék is irányítják a figyelmünket: az élet értünk van, nem pedig ellenünk. Hősnek jöttünk a földi világba, nem pedig áldozatnak.
Megpróbáltatásaink és egyre erősödő kihívásaink egyetlen célja a szeretetre való képességünkre és a teremtőerőnkre való emlékeztetés.
Lehetőségünk és felelősségünk egy tápláló, áldott Aranykor életre hívása – a felébredt szív mélyéből…
énidő

2023.01.15.

Már régóta tervezem megkérdezni Tőletek :-): mi segítség számotokra a mindennapos regenerálódásban?
Rutin, egy bizonyított szokás vagy a pillanatnyi ráérzés: na, nekem most erre van szükségem/igényem, ez tenne nagyon jót nekem…?
Számomra az ajándék-énidő az erdőbe vitt séta, egyedül, a belső csöndemben. Vagy a vízparton üldögélés…
A napi rutinom pedig a legalább félórás esti torna. Emellett ki tud kapcsolni az olvasás, a rajzolás, a színházi/zenei élmények katarzisa… és persze ahogy tavaszodik, átitat a kertgondozás öröme is! A meditatív jelenlét pedig mindenre gyógyír. Amikor az adott tevékenységem válik egyfajta csöndimává…
Ti hogyan vigyáztok magatokra, miként töltődtök nap mint nap?
Sport, meditáció, jóga? Kávéházban üldögélés? Alkotás? Szauna?
Meséljetek!
Mert – hiszen tudjuk -, üres kosárból jót adni másoknak sem lehet… Töltődjünk szorgalmasan! 🙂
Kell az énidő, amikor csak magunkra figyelünk – és csak magunkról gondoskodunk… 
A gyermeki szorongás és ami mögötte van…

2023.01.12.

Próbatételekben szokatlanul gazdag világot élünk, nem meglepő, ha szorong benne kicsi és nagy.
Én ezúttal kifejezetten a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, pedagógusokhoz fordulok, és számukra hirdetek egy izgalmas, tényekben és gyakorlati ötletekben bővelkedő online előadást:
A gyermeki szorongás és ami mögötte van… Hogyan támogathatjuk bölcsen gyermekeinket a sárkányokkal teli világban? Válaszok az Üveghegyen innen és túlról…
A dátum: február 26. (vasárnap), 10-11.30-ig.
A résztvevők e-mailben kapnak egy szorongásoldó mese-könyvajánló-gyűjteményt, illetve az előadásról készülő zoom-videófelvétel a jelentkezőknek még egy hétig elérhetővé válik, így ha személyesen esetleg nem is tudsz jelen lenni, még van hét napod utána arra, hogy meghallgathasd az előadást.
Jelentkezési határidő: február 15-én éjfélig.
Konkrét kérdések e-mailben feltehetők, február 20-ig.
védett állatok a fonóbaN

2023.01.12.

Bár a hóra idén még várni kell, és bevallom, jólesett a tegnapi napfürdő, én azért további két hónapig mégiscsak a telet hívom elkötelezetten (mert az volna a természetes, a jövőnkre nézve is támogató). Decemberben jegesmedvét szelídítettem (A jegesmedvekirály című norvég mesével), most a Mese a Napról című lapp történetnek köszönhetően rénszarvasokkal (iramszarvasokkal) barátkozom. E két beavató mese valódi kincs az emberi ébredéshez, de emellett biztos, hogy felhívom a workshopok résztvevőinek figyelmét a szomorú tényre is: mindkét állat jelenleg veszélyeztetett fajnak számít, kiszolgáltatosságuk oka pedig az emberi felelőtlenség. A teli pohár – és a hálaadás mágiáját élem, ezért hadd fogalmazzak így: köszönet mindazoknak, akik a gyakorlatban is jót tesznek a bolygó védelméért – és ezzel e nemes állatok továbbélési lehetőségéért is! Csak együtt sikerülhet (és a mindennapi kis lépések igenis sokat számítanak) – ezt tanítja a lapp mese is, higgyünk neki! 🙂
inspiráló természet

2023.01.11.

Napfényfürdőt vettünk ma a mezőn, gyönyörködtünk a hóvirágzásban és egy őzike inspiráló jelenlétében.
Ez az, ami valóban feltölt: a természet csöndje, nyugalma – ilyenkor kerülök a leginspiráltabb állapotba: érkezik a tanítás a holnapi, immár közkívánatra harmadik tűz-workshophoz, és a lapp népmeséhez is, amelynek segítségével épp az Élet-Mese-Fonósokkal tanulunk együtt, életül.
A tűz-workshop-sorozat rávilágított arra, hogy az őselemekről való tudás milyen erőteljes gyakorlati, pozitív változásokat indíthat el az életünkben – így aztán februárban 5 részes videó-sorozatban mesélek az őselemekről azoknak, akik regisztrálnak nálam a lehetőségre.
Azok pedig, akik ellátogatnak a honlapomra, és feliratkoznak a hírlevélre, már jelezhetik is felém, milyen ingyenes ajándék-munkafüzettel kedveskedhetek nekik: a szülősebek gyógyításáról, a női oldal felébresztéséről vagy a mese, mesélés mágikus hatásáról tanulnának-e szívesen.
évindító harmónia

2023.01.10.

Kopog az eső az ereszen, sülő zöldségek illata a levegőben. Pattog a tűz a kályhában. A heti előadás és workshop jegyzetei az asztalon. Készülődés, hangolódás, évindító harmónia. Páros tervezgetés, álmodás az új esztendőre – csupa szépet és jót teremtünk… Magunknak, a világnak… 🙂 Most írjuk életünk könyvének következő fejezetét. Mindannyian.

újévi köszöntő

2023.01.01.

Gazdag, sűrű, sokarcú év volt a tavalyi, megannyi tapasztalatot hozott (édeset és keserűt, nevetőset és könnyeset). Persze sokszor sajgott vagy fájt az élet, de az öröm is gyakori vendég volt; próbatételekben, de ugyanakkor hálaadásokban sem volt hiány. Nem is lehetett, mert ebben következetes vagyok: addig egyensúlyozgatom a kezemben lévő poharat, míg az félig telinek nem mutatja magát számomra, így máris van okom ünnepelni – megköszönni az életnek az újabb ébredési lehetőséget.
Így indulok neki az új esztendőnek is: nyitott elmével és nyitott szívvel figyelve, mit szán nekem idén az univerzum, milyen élmények mentén inspirál vagy provokál erőim bontogatására. Egyet tudok: a természet és az erdő rendszeres látogatása nem tagadható meg magamtól – mert mindennél fontosabb, hogy tápláló énidővel készítsem fel magamat a kihívások és a lehetőségek tudatos fogadására.
Ti hogyan, mivel erősítitek, tartjátok karban 🙂 magatokat?
Nekem már itt és most is nagyon kell az edzés – ugyanis még mindig a tűzzel barátkozom, a januári előadások és workshopok szintjén mindenképpen… 🙂 Ki szeretne elmélyülni A Nap meséjében? Utazzunk együtt Lappföldre? (Élet-Mese-Fonók, január 13. és 20.).

Hálanapló a mentális egészségért

2022.11.17.

Nagyon sokat jelent mentális – érzelmi egészségünk szempontjából (épp emiatt ebben a ködös – korán sötétedő időszakban különösen ajánlott), ha hálanaplót vezetünk. Az apró dolgoknak is megtanulni örülni: rendkívül építő. Az élethez, az önmagunkhoz való hozzáállásunk pozitívan transzformálódik általa, a fókuszunk új irányulásokat talál magának. Minden este szánjunk negyedórát az aznapi „ajándékok” összeírására, újra-átélésére, és hamarosan minőségi változást tapasztalhatunk hangulatunkban, közérzetünkben.
8:11 van, néhány örömforrás a ma reggelemből, ezeket este papírra is vetem: időben ébredés (egyáltalán: ébredés, ma is ránk nyílt egy új nap, a maga lehetőségeivel), kényelmes, nyugodt tempóban készülődés (semmi kapkodás, rohanás, feszülés), sikeres reggeli (mindenkinek ízlett), ragyogó napfény, egy hazatalált kiskutya és a gazdija öröme (láttuk a buszablakból), meseolvasás együtt a buszon, pontos megérkezés, mosolyok az iskolafolyosón… És még csak 8:13 van… Hála az életért… 🙂

varázsoljuk  meditációvá a hétköznapi tevékenységeket!

2022.11.03.

Pattog a tűz a kandallóban, odakint, erdőn-mezőn táncot jár a millió szín.
A Barlang Asszonyának időszakába léptünk – az elmélyülésnek van ideje, a befelé fordulásnak, a saját sötétségeinkkel való szembenézésnek.
Miközben ebben a két hétben a Banya minőségről tanítok inspiráltan és lelkesen -, ma például egy ebéd megfőzése (gyógyító varázsleves fő az üstben, bizony), egy nagy adag ruha kimosása, illetve a kislányommal való szeretem-kézműveskedés közötti szünetekben -, igyekszem néhány lopott percben arra is figyelni, hogy énidőhöz juttassam magam.
Meditációvá, hálaadássá varázsolni a hétköznapi tevékenységeket – ez a modern ember kihívása – lehetősége, és én egyre otthonosabban élem meg tanulásom jelen szakaszát.
Kezemben a boszorkányseprű, nagytakarítás zajlik… kint és bent 

🙂

Hála – ma a kerek kőért 🙂 

2022.10.29.

Erős a hála érzése bennem – ebben a pillanatban például az Élet-Mese-Fonókért, és azért, hogy a legutóbbi mese segítségével a tenyerünkbe (majd a szívünkbe) zárhattunk az elmúlt három hétben egy mágikus kerek követ. 🙂 /A kerek kő című népmesével foglalkoztunk./
Hallgatok az intuíciómra, lehunyt szemmel leveszek egy mesegyűjteményt a könyvespolcról (van jó pár, nagy örömömre – és persze a kislányom nagy örömére), érzésre kinyitom, és már küldöm is az így kapott mese szövegét a körnek, akikkel rendszeresen összejárunk – online – életül tanulni, mese-segítséggel. Ezzel pedig elindul egy különleges folyamat, ami által a mese kódjai felnyitják magukat előttem (éjjel és nappal történik mindez, szó szerint, folyton dolgozik az adott mese bennem), hogy a kijelölt péntek reggelen a megfelelő kérdésekkel és szavakkal segíthessem az önismereti utat járókat a mese és az élet (meg)fejtésének rendkívüli útján. És olyan, de olyan katartikus élményeink vannak!… Imádom! 🙂
Húsz éve vagyok szerelemben a mesékkel, de még mindig meg tudnak lepni… Minden nap tanítanak, minden nap egyre mélyebbre emelnek 🙂
Igen, hálás vagyok. Csordultig! 🙂

az út – a SZEMLÉLETVÁLTÁS 

2022.10.25.

A körülmények mostohák; sokat fázunk, didergünk mindannyian.
Az életkihívásaink egyre markánsabban provokálnak arra, hogy változtassunk, és ha nem tesszük, egyre növekvő bennünk a saját ellenállásunk által kiváltott feszültség. Igen, könnyű ma elkeseredni, a szakadék szélére imbolyogni, és ott akár megbillenni…
De van megoldás, az egyetlen: a befelé fordulás, a középpontunk felé való elindulás, a rátalálás a belső fényszikránkra, amelyet türelemmel tűzzé csiholhatunk; és amelynek fényénél már biztonság van, a melegedés jóleső lehetősége.
Minden arra kényszerít bennünket (merthogy az inspirációra nem hallgattunk egykor), hogy önmagunkba(n) hazataláljunk, hogy felvállaljuk végre belső erőnket, egyediségünket, jóakaratunkat – és erre nincs más mód, mint a kilépés az áldozatszerepből (vagyis az életünkért való felelősségvállalás hárítási kényszer(esség)ének elengedése). Befogadni az igazságot: a világot mi tesszük olyanná, amilyen – gondolatainkkal, érzéseinkkel, tetteinkkel -, így áttranszformálni is csak mi tudjuk azt (a gondolataink, érzéseink, tetteink áthangolásával). A SZEMLÉLETVÁLTÁS az út – belátni, hogy mindaz, ami fáj, jelként figyelmeztet, hogy nem azt élem éppen, amire hivatott vagyok. Eltévedtem.
El kell kezdeni meditálni. Mindegy, hogyan – kinek mi illik az alkatához: lehet mantrákat mormogni, csendben ülni, erdőt járni, énekelni, táncolni, festeni vagy írni, gyermeki játékba feledkezni vagy minden hétköznapi tevékenységet átszőni örömmel-hálával-arannyal (vagyis az öröm megélése által elcsendesíteni átmenetileg az elmét, hogy „szóhoz juthasson” a szív). Nem a technika, nem a módszer számít – hiszen minden egyfelé visz -, hanem az, hogy általa megérkezhessünk a szív terébe, és beköltözhessünk oda.
Így és csakis így lehet megszelídíteni ezt a megbokrosodott nagyvilágot… (hiszen tudjuk, ahogy bent, úgy kint…)
Adj időt magadnak a befelé figyelésre, a megpihenésre, az imára… a tudatos béketeremtésre.

Jelenlét

2022.10.11.

Ne szaladj, ne siess!
Ne kapkodj, ne próbáld bekebelezni a széles – kerek világot!
A valódi erő a mélyülésben rejlik, a megéltség mágiájában, a figyelem, az odaadás általi, hosszan érlelt tapasztalásban.
Nem maradsz le semmiről akkor sem, ha órákig szemlélsz egy apró virágot a réten (önismereti tanácsok youtube-os hallgatása helyett); vagy ha belefeledkezel egy pillangó önfeledt táncának csodálatába (spirituális tankönyvek szorgalmas lapozgatása helyett). És a gyermekeddel való átszellemült közös játékban, mesélésben való elmerülésed is elhozhatja számodra a felébredés élményét…
Az Örökkévalót keresed, nem igaz?
Jelen van.
Pontosan!
Az apró virágban a réten. A pillangóban és annak önfeledt táncában. A gyermeked lényében. Az ÉLET gyakorlatában. A Kapcsolatban. A Szeretetben, amelynek a Figyelem a táplálóereje.
Meglátni azonban csak akkor tudod, ha van türelmed a felszín mögé nézni, rétegről rétegre, úgy, hogy az igazság fokozatosan, egyre mélyülő bizalommal képes legyen megnyitni magát előtted…
A jelenlétben varázserő rejlik.

banya születik – hamarosan

2022.10.11.

Az életünk döntések sorozata.
Merre induljak, melyik irányt kövessem, hogyan tudok önazonosan élni?
Coachként, gyerek coachként, mentálhigiénés segítőként örömmel, hittel és a megfelelő kérdésekkel támogatlak…
Ha pedig egy különleges utazásra vágynál jó társaságban, önismereti felismeréseidhez bölcs választás lehet a Banya születik karakterológiai – pszichológiai – spirituális kurzus, amelyet november első két hetében hívok életre azok számára, akik megértésre és szabadságra szomjaznak ebben a különös, nehéz, ám lehetőségekben igencsak bővelkedő világkorszakban…

vénasszonyok nyara

2022.10.09.

A Vénasszonyok nyarát imádom.
Amikor az ember még épp visszasírná a leköszönt nyarat, hadakozik a körforgással, kapunk egy melengető mosolyt, egy kis biztatást, egy utolsó idei esélyt az erőgyűjtésre, hogy aztán átengedhessük magunkat a barlanglétnek.
Miközben a természetet járva sütkérezem, mellette pedig elszántan lomtalanítok kint és bent (hú, de nehéz ez időnként, igaz?), már belülről a Banyát érlelem (tovább) magamban, hogy a novemberi Banya születik kurzusra felkészítsem sejtszinten önmagam az áramlásra, az átadásra…
Különleges utazás vár ránk.

szemléletváltás

2022.10.08.

A legfontosabb változás: a szemléletváltás.
Letenni az áldozati gúnyát, és azt mondani: az élet értem van, és nem ellenem – vagyis felvállalni a királyi/királynői koronát és jogart.
Elismerni, hogy a saját birodalmamért csak én felelek, hiszen én teremtem, építem, erősítem (vagy épp gyengítem) azt gondolataimmal, érzéseimmel és cselekedeteimmel, pillanatról pillanatra.
Áttranszformálni a bennem élő haragot, félelmet – megértéssé, bölcsességgé, szeretetté.
Igent mondani az erőmre – arra a felelősségre, hogy én is egyenrangú tagja vagyok a világalakítóknak; és ami bennem van, azt adom át éppen most magamból a világnak, azzal hatok ebben a pillanatban (is) a világra.

korszakváltás – belül

2022.10.07.

Nem csoda, hogy elfáradtál.
Nem meglepő, hogy túl nehéznek érzed a terheidet.
Korszakváltás idejét éljük, amely kihívásaival és lehetőségeivel egyaránt túlmutat a megszokott hétköznapokon. Fogalmazhatunk úgy is: a hőst kívánják előprovokálni belőlünk az aktuális energiák, és a kiképzés bizony nehéz erőpróba, különösen, ha ellenállunk, és elutasítjuk a változást. Önmagunkat felülmúlni a legkomolyabb élet-vállalkozás, (ezúttal) mégsincs más választásunk.
Ha irigyelnél – ne tedd. Ha szeretnél a másik cipőjében járni – felejtsd el. Egyrészt, mert az ő élete számára is a legnehezebb, ahogy számodra a tiéd az – bármennyire is mutathatnak mást a közösségi oldalak. Másrészt pedig, ha a másik útját kíséred figyelmeddel, vágyakozón – lemaradsz a saját lehetőségeidről.
Befelé hallgatózni, a belső hang instrukcióit, inspirációit követve saját jövőt építeni-szépíteni, ez a legbölcsebb amit ma (is) tehetünk, saját harmóniánkért.

MIlyen energiákat viszünk a világba?

2022.10.06.

Bizony, éppen most építjük a jövőt: az Új Világot, amelyet aranyszínbe öltöztet a képzelet. Ám ragyogó csak akkor lehet a holnapunk, ha a szükségszerű transzformációkat szárnyas emberhez méltón visszük véghez, békével, szeretettel a szívünkben. Mert az odabent cipelt harag külső agressziót szül, a bennünk tomboló káosz felfordulást a külvilágban.

Nem csak az számít, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy közben milyen hozzáállással fordulunk az élethez, önmagunkhoz, egymáshoz. Milyen energiákkal, színekkel festjük át a világ jelenlegi képét. Az átlényegülés folyamatában minden hétköznapi apró lépés (is) jelentőséggel bír, és mindaz, ami mögöttük van. A szívünkben.

változások előtt – hallgass, jól figyelj

2022.10.02.

Különös, nehéz idők járnak.
Forrong a külvilág, feszülésben van a létezés.
Robbanó változások előtt áll mindaz, amihez hozzászoktunk, amiben idáig hittünk, fokozott próbatételeknek vagyunk kitéve egyéni útjainkon is. Mindannyian, nincs kivétel.
Minden arra kényszerít bennünket, hogy tudatosan – vagy ha így nem megy, erősödő krízisek hatására – kilépjünk hosszú ideje öröklődött, megkövesedett áldozatszerepünkből, és elfogadjuk: csak éberséggel, nyugalommal, tisztánlátással és legfőképpen a szívbe való mélyre tekintéssel hozhatunk bölcs döntéseket, léphetünk a megfelelő irányba.
A pánik, a félelem, a tüzes indulat, a harag, az önsajnálat rossz tanácsadó – a csöndből kell nézelődnünk, és megvilágosodnunk abban, merre is tovább.
(Éppen most építjük az új világot – aktuális energiáinkból, gondolatainkból, érzéseinkből, tetteinkből táplálva azt (érzed a jelen pillanat felelősségét?))
Térj be egy erdőbe.
Ülj le egy fa tövébe.
És hallgass, jól figyelj.
Elmélyültségedben érkeznek a megfelelő válaszok…

ősz – a változtatások időszaka

2022.10.02.

Beköszöntött az ősz.
A változ(tat)ások időszaka van.
Elengedni kell mindazt, ami menni akar, lom(b)talanítani – ebben kiváló tanítóink a fák.
Észrevettétek?
Erőteljesebb a provokáció felénk, mint valaha. Számos próbatétellel kell szembenéznünk, mert az inspiráció egykori simogatására nem hallgattunk, még mindig nem a Szív Útját járjuk.
Életellenes mintáinkból szövünk fullasztó hálót magunk köré – ébredés helyett. Ezért fáj és sajog a létezés, emiatt válnak kínzóvá a mindennapok. Minél nagyobb az ellenállás bennünk az Isteni Tervvel szemben, annál intenzívebb, kopogósabb a leckénk.
A beavatási folyamatot egyikünk sem kerülheti el. Nem büntetésből, ellenkezőleg: az utolsó pillanatokban is megtámogatnak az égi erők abban, hogy végül mégiscsak az öröm, az önszeretet, a világgyógyítás útjának kötelezzük el magunkat. Csak addig fáj, amíg tiltakozásban vagyunk az Élettel szemben.
Az ősz a szükségszerű változások megtételét segíti tanításaival, tükreivel, ezekben az években egy új világkorszak születését is látványosan elősegítve.
Mind képessé válhatunk önmagunk felülmúlására, az öngyógyításra, csak a halogatás áldozatszerepből érkező torz rítusára és betegítő, múltból cipelt mintáink kényszeres fenntartására kell megtanulnunk nemet mondani.
 
„Banya születik” online önismereti kurzus indul októberben – felkészülés a világ aktuális változásaira, összehangolódás az ébresztő energiákkal… Keressétek az információkat jövő héttől a honlapon.

a magyar népmese napjára

2022.09.30.

Ma van a magyar népmese napja.
Kell ünnepelnünk, kell emlékeztetnünk magunkat ebben a mesterségesen túlracionált és külsőségeiben sok(koló) világkorszakban arra, hogy a mesék varázseszközök, amelyek által tudatosabbá, boldogabbá tehető az élet. Szükségünk van a mesék – és nekünk, magyaroknak, különösen – a magyar népmesék mindennapos odaadó olvasására ahhoz, hogy mélyebbre láthassunk a felszínnél, alámerülhessünk saját belső birodalmainkban, felszínre hozhassuk onnan kincseinket -, és ezáltal gyógyulhassunk. A mesék segítenek abban is, hogy belássuk végre, az élet nem igazságtalanságok és ellenünk irányuló büntetések sorozata, hanem a sárkányainkkal való küzdelem különböző fokozatainak megélhetősége. A fejlődés pedig nem más, mint szembenézés a látszólagos ellenfelekkel, bátran, elkötelezetten, és egyre inkább felkészülten, így növekedve önbizalmunkban, önszeretetünkben és önazonosságunkban. Igen, az élet mindannyiunknak nagyon nehéz – mert mindenki azt a próbatételt kapja, amely számára, személyre szabottan a legkihívásosabb -, de éppen azért érkeznek a tesztek hozzánk, hogy kilépve áldozatszerepünkből, saját belső erőnkre rátalálva, felvállaljuk teremtő erőnket, égi szárnyainkat, arany-királyságunkat. A mese azt mondja: minden, ami történik, bennünket treníroz egy nemesebb, méltóbb életre. A mese élni tanít… Valóban! Gyermek-és felnőttkorban egyaránt.
Boldog születésnapot, (Benedek Elek) magyar népmese! 🙂

Az érzelmi intelligenciÁról

2022.09.27.

A titok: csak a női oldalunk menekülő Csipkerózsika-álomból való ébresztése, az érzelmi intelligenciánk feltámasztása hozhat gyógyulást az embernek és a világnak…
A szülői érzelmi hitelesség és önismeret, az ölelő, figyelmes jelenlét, a játékosság, a mesélőkedv az, ami boldog, szabad gyermekkort biztosíthat, és amely ezáltal alapja lehet egy tudatos, minden-síkon gazdag, egész-séges, termékeny felnőttkornak.
Az anyákra nagyon kell vigyázni, mert a „boldoganyaságon” annyi minden múlik mostanság (is): az ember(iség) és a világ jövője.
Ők képesek ugyanis a leginkább a női oldalt életre simogatni – stabil apai támogatással és jelenléttel, a közösség empatikus erejével.
És kell az egyéni felelősségvállalás is, amely ma még szokatlan megnyilvánulásokat vállal: elszánt belső utazásokat, önismereti felfedezéseket, szabad alkotást, szabad játékot, a természettől való figyelmes tanulást, és sok-sok, nagyon sok meseolvasást…
…mert ha minderre magunktól nem mondunk időben igent, az élet krízisek, traumák által mutatja meg nekünk: ébrednünk kell. Szükségszerűen és elengedhetetlenül. Az egész világkrízis az eszmélésünkért dolgozik…

A Hála Világnapjához

2022.09.22.

Jókat mulatok időnként magamon. 😋 Miközben elszánt voltam abban, hogy a tegnapi világnapon a háláról írjak Nektek – elnyomott az álom. 😁 Hát igen, a hálatelt szív egyik velejárója a jó alvás 😉😂 Tapasztalom és tanítom, milyen pozitív változásokat hoz az ember életébe, ha tudatosítani kezdi magában az áldásokat, amelyekben része lehet – hálanapló, vagy legalább napi egyszeri összegzés formájában. Az, aki hálanaplót vezet, bizonyítottan stresszmentesebb életet él, érzelmi tudatosságában kifinomultabb. Lelkesebb, energikusabb, fogékonyabb az örömre, a derűre, ami pedig egyértelműen erősíti az immunrendszert. Érdemes…
Hálás napot kívánok, szeretettel!

Érzelmekkel teljes élet

2022.09.20.

 
Az érzelmi intelligencia fejlesztése nagyon fontos.
Ezt szülőként tudjuk, hiszen sokat halljuk. De mégis, hogyan lehet elindulni ezzel a nevelői küldetéssel a mindennapokban?
Maria Montessori olasz orvosnő, pedagógus, pszichológus, iskolaalapító szerint a legfontosabb az, hogy a szülő „tiszteletben tartsa a gyermek szabadon választott tevékenységi formáit, és próbálja megérteni azokat”.
A gyermek ugyanis, ha a szabadidejét spontán, belső indíttatásból – és nem szülő által folyamatosan megtervezetten-megszervezetten-felépítetten – azzal töltheti, amire a pillanatban igénye van, ösztönösen azokat az önkifejezési, megnyilvánulási lehetőségeket fogja keresni, amelyek által valóban levezetheti fölösleges energiáit, kiadhatja magából túlcsorduló érzéseit, csökkentheti a benne az élet kihívásai által előidézett stressz mértékét, feldolgozhatja mindazt, ami vele történt, és segítségükkel egyre mélyülőn ismerkedhet is önmagával. Ezért lényeges, hogy teret adjunk gyermekeinknek – és egyébként ugyanígy, önmagunknak is -, az énidőre, a szabadságra, azaz hagyjuk őket (és magunkat) tetszés szerint rajzolni, festeni, táncolni, énekelni, babázni, szerepjátékozni, mozogni úgy, ahogyan az belőlük aktuálisan jönni tud (és persze véleményezés, kritika nélkül fogadjuk azt). Ne építsünk fel kényszeresen mindig szabályrendszert tevékenységeik mögé.
Ez azonban, úgy tűnik, hogy a 21. századi gyermeknevelésben valódi kihívást jelenthet. A mai szülők többsége a férfi elme (a bal agyfélteke) uralma alatt éli mindennapjait (hiszen az emberiség nagy része is így él): minél többet, minél gyorsabban, minél hatékonyabban, minél látványosabban – fejlődjön a gyermek, ez a lényeg! (Nehogy lemaradjon, nehogy kigúnyolják, nehogy lehetőségek nélkül legyen, nehogy unatkozzon stb.) Ezért aztán jönnek a megterhelő különórák, a programdömpinges, túlzsúfolt délutánok, a kütyük rendszeres használata, amely a közhiedelem szerint nemcsak a kortársaktól való „lemaradástól” óvja meg a gyermeket, de a szintén nyomás, sürgetettség alatt álló, a munkahely, a társadalom által végletekig kizsákmányolt anyukát és apukát is átmenetileg mentesíti a gyermekkel való foglalkozás terhe alól. Csak éppen ennek hosszútávú következményeivel nem számolunk…
Sok szülő vállalja: nehezükre esik a játék, befeszülnek tőle, idegessé válnak a gyermekük könyörgéseitől, mert „annyi egyéb dolguk lenne, amit feltétlenül és azonnal el kell végezniük ahhoz, hogy haladhasson az élet”.
A másik sajnálatos tény az, hogy női elme híján (ami igencsak jellemző a korszakra, amelyben élünk) a szabad játék, a szabad alkotás ijesztő, idegen… mert azt nem lehet és nem is szabad szüntelenül kontrollálni. A kontroll – a ma emberének – (hamis) biztonságérzet…
A férfi elme dominanciája egyértelműen családellenes – szeretni, odafigyelni, türelmesnek lenni, együtt játszani, odaadással mesélni csak a jelenleg sokaknál elnyomott, nélkülözött női elme képes. Mert az, aki a női elméjében van: nem siet – időtlen, ezért aztán tökéletes harmóniában áll a gyermek igényeivel és észleléseivel.
Az érzelmek megélésére, megfigyelésére, megértésére csak a női elme és annak időtlensége képes. Amikor a kisfiúnak azt mondja az apukája: „Anyámasszony katonája vagy, hát nem érted, hogy a fiúnak szégyen a sírás?” -, akkor épp az őszinte érzelmi megmutatkozás bátorságát veszi el a gyermektől, és belekényszeríti őt egyoldalúan kritikus-ítélkező-perfekcionista férfi elméjébe. Amikor azt írja a magyartanárnő tanítványa fogalmazására, hogy „ezt el sem olvasom, mert én nem a te gondolataidra, hanem a tankönyv szövegére vagyok kíváncsi” – akkor épp csírájában fojtja el a kamaszgyerekben a női kreativitás kísérleteit.
Két agyféltekénk egyensúlytalanságának tragédiája átszövi életünk minden területét. A gyermeknevelést is, és – nem meglepő -, szülői példamutatásunkat szintén.
Érzelmi intelligencia nélkül nehéz boldog-ulnunk a világban. Használata híján nem tudjuk érzékelni saját és mások érzelmeit, igényeit, szükségleteit, így kapcsolataink rendre kifakulnak. Nem tudjuk megélni megérzéseinket, intuícióinkat, belülről fakadó kreativitásunkat – unott végrehajtók vagyunk és nem lelkes alkotók; nem tudjuk értelmezni és megfelelően kezelni az érzelmeket, és ez számtalan félreértéshez, konfliktushoz vezethet önmagunkkal és másokkal – és egyáltalán: kaotikus hellyé avatja számunkra érzelmi kiüresedésünk a világot. És épp a lényeg marad ki belőle: az öröm, a harmónia, a játék, a lelkesedés… a kapcsolódni tudás… a szív… Ugye, nem ezt kívánjuk gyermekeinknek (és mi magunk sem erre vágyunk)?
Adjuk vissza gyermekeinknek az érzelmeiket, és az azok megéléséhez való jogot, szabadságot!
Hogyan?
Példamutatással. Hiteles, őszinte jelenléttel. Odaadó, értő-érző figyelemmel. Nagy, befogadó beszélgetésekkel. Érintéssel, csiklandozással, játékos birkózással, sok-sok öleléssel, puszival, gyengédséggel. Meseolvasással, meséléssel (nem képernyőztetéssel!), fantáziájuk lelkesítő tornáztatásával, közös alkotással, szerepjátékkal, szaladgálással és persze – a szabad, önfeledt létezéssel…
Ezekre a túl gyakran nélkülözött, háttérbe szorított kincs-tevékenységekre adok példát a kisgyermekeknek, a kiskamaszoknak, a nagykamaszoknak és az anyukáknak hirdetett programjaimon, mesés foglalkozásaimon – az érdi Mandalaligetben. Hogy boldogabbá, teljesebbé válhasson az élet – játsszunk, meséljünk, kapcsolódjunk…

Mi elindultunk – jösztök velünk?

2022.09.19.

Azon gondolkodom, vajon mi kell ahhoz, hogy az ember elinduljon. A kezébe vegyen egy üres szemeteszsákot és aktuális sétája során megtöltse azt mindazzal, ami nem a természetbe való.
Mi kell a napi séták megtételéhez? Idő? És az időhöz? Szeretet? Önszeretet? Remény? Hit? Hogy érdemes..? Hogy van miért küzdeni? Hogy kell küzdeni, amíg van miért? Hogy a mi apró lépéseink, kicsinynek tűnő tetteink is számítanak? Hogy éppen MOST építjük a jövőt (a gyermekeinkét, unokáinkét is), és mi magunk is felelünk a jövőnk milyenségéért? Tudatosítani azt, hogy felelősek vagyunk? Felelősségérzet kell a pozitív, segítő tettekhez? Az egészségvédő napi sétákhoz és a jövőszépítő, jövőmentő környezettudatos lépésekhez?
Mi elindultunk…
Mert aggaszt a jövő, és mert hiszek abban, hogy lehetséges… és mellettem tipeg-topog kisleányom, aki nem hagyja, hogy elhagyjam magam. Amúgy sem tenném: a belső gyermekem is ÉLNI akar.
Ugye, jösztök velünk?
(Praktikus közlemény: A szakember a lelkemre kötötte, ahol tehetem, hirdessem: a napi séták során összegyűjtött szemetet a saját megtöltetlen kukánkba bölcs helyezni, így nem termelünk több feladatot, költséget annak elszállítása miatt. Éppen ezért különösen érdemes a szemetesautó érkezése előtti nap ránézni, mennyi szabad kukakapacitásunk maradt, és annak megfelelően takarítani a környéken. Vállaljátok? Egy jobb világért?)
Ha szívesen tájékozódnátok a témában vagy csatlakoznátok jószándékú környezettudatos megmozdulásainkhoz: like-oljátok a Zöldülő Világ facebook-csoportot!

A mesék – Lámpások az Úton

2022.09.16.

Minden nap olvasok mesét, mert értéket adni vágyó édesanya vagyok. A gyermekem számára hiteles igazságokat kívánok közvetíteni – életről, világról, emberről, szárnyasságról és harmonikus földi létről. És arról, hogy lehetséges… 🌞❤️🙏
A valódi mesék receptek – a tágasságunk felfedezéséhez, a mélységes mély önismerethez, az önbizalomhoz, az önszeretethez.
Minden nap olvasok mesét, mert belső gyermekem is erre kér. Ezáltal gyógyul. A jó mese varázslat, ami által erősödöm MAG-omban.
Olvasok hát – gyermekeimnek. És közben érezhetően növekszik a szívemben a fény… 🌞☀️🙏
… a mesék isteni ajándékok az ember számára – hatékony, támogató, aranyfényű eszközök a tudatosodáshoz. Lámpások az Úton.
Ha gyermeki befogadással, kíváncsian, odaadóan, előítélet nélkül, érzőn és látón fordulunk hozzájuk, megérintenek, lényünk alvó részeit ébresztgetik finoman, gyöngéden, végtelen kitartással és hittel, bizalommal felénk.
Azzal a bizonyossággal, hogy számunkra is lehetséges…. mert KÉPesek vagyunk… teremtő belső képeink által azzá válhatunk, akivé és amivé csak akarunk…
Minden nap olvasok és minden nap írok hát mesét – mert az életem, a lényem ezáltal tisztítja önmagát.
Köszönöm, hogy együtt kalandozhatunk mese-szárnyon, egyre nyíló világok felé.

Köszönöm a Mesét. ❤️

Problémától az önszeretetig

2022.09.13.

Nehéz. A látszat alapján egyre nehezebb.
Az első lépés az Úton, felismerni, hogy nem büntetésből kapjuk a sokasodó és mélyülő kihívásokat, próbatételeket, hanem mert makacsul ellenállunk a változásnak. Így aztán immár a provokáció energiáit választják megszelídítésünkre az égiek, a kezdetben – jó régen – kínált lelkesítés, motiválás, inspiráció helyett.
Rajtunk múlik, meddig nehéz… ez pozitív hír, ugye? 🙂

Szabó Virág
Coach és gyerek coach -… hogy a problémából kihívás, abból lehetőség, abból felismerés, abból győzelem, abból megoldás és abból önbizalom, önszeretet legyen…

mit kezdünk a sérelmeinkkel?

2022.09.10.

Vannak kísérteteink, felszakításra ítéltetett – vagy predesztinált – sebhelyeink. Mindannyiunknak. Ezekkel elkerülhetetlen a szembenézésünk öngyógyítási folyamatunk során, és ezt a találkozást mélyre tetovált fájdalmainkkal csak még inkább sürgetik e kivételes korszak energiái.
A kérdés tehát nem az, sérültünk-e, hiszen persze, hogy sokat, sokszor sérültünk. Meg is bántunk dolgokat… Az emberlét velejárója, hogy vannak rejteni vágyott, vagy épp már felvállalt hegeink.
A kérdés sokkal inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel, most.
A női energiában való megnyílás azt a felgyorsult transzformációt hozza el számunkra, amely – miközben szembesülünk a múlt árnyaival és a jelen sötét foltjaival -, megmutatja azt is, hogy mindvégig minden és mindenki értünk volt, a mi fejlődésünket szolgálta utunk során. Így aztán segít kilépni az áldozatszerepből, amely szenvedésünk, hanyatlásunk legfőbb oka és katalizátora. Általa befogadóvá válunk a fényre, a szeretetre, amely automatikusan tudatos és elszánt, hatékony öngyógyítóvá, mesterré avat bennünket saját életünkben.

Nekem a mesék

2022.08.25.

A mesék arra hívják fel a figyelmünket, hogy életünk erdejében megannyi jel mutat utat számunkra.
Ha nyitott elmével, nyitott szívvel SZEMlélődünk, segítségükkel megtalálhatjuk a hazafelé vezető utat.
A mesék által (is) ébreszthető női oldal tudása: a szembejövő akadályok nem égi büntetések, hanem lehetőségek a pozitív irányú változásra, a belső erőinkben való kiteljesedésre.
Ha például sivatag van, szárazság, szomjazik a világ, milyen áldásként tekintünk az esőre, amely miatt átlagos időjárás-viszonyok között hajlamos bosszankodni az ember fia / lánya („de vacak idő van ma, az eső miatt ki sem mozdulunk…”).
Mi lenne, ha nem csak mély krízis esetén ismerkednénk a hála érzésével, hanem a mindennapokban is erősítenénk magunkban azt, egybeszőve a bizonyossággal: amit az isteni akarat aktuálisan küld számunkra, azzal van itt és most feladatunk.
„Legyen meg a te akaratod, köszönöm, hogy tanulhatok, gazdagodhatok, színesedhetek, teljesedhetek általa”.
Ez a mesebeli hősök, hősnők születésének, felnőtté válásának a titka: az elfogadás, a hála, a nyitottság mindarra, ami akkor és ott érkezni kíván leckeként, tesztként, ajándékként hozzájuk – hárítás, bosszankodás és a külső körülmények okolása, menekülés helyett… Másként kifejezve: azokból az alapanyagokból főznek alkalmazkodón, rugalmasan, lelkesen és odaadással, amelyek rendelkezésükre állnak. Ez (is) kreativitás.
Hála az esőért most, tegnap és holnap is. Pocsolyában ugrálni könnyedebb időkben is lehet örömforrás, nem igaz?
… azért is hitelesek számomra a mesék, mert nem azt az illúziót mutatják, hogy az életben és az emberben minden tökéletes, nagyszerű, hanem azt az igazságot, hogy tudatos, elszánt, kitartó belső és külső munkával igenis változtathatunk azon, ami nem működik – bennünk és körülöttünk – megfelelően.
A megvívott csaták eredményezte erőben hiszek, a sebhelyek szépségében, az odaadó útjárás hozta tapasztaltságban és a mélyre merültség adta bölcsességben.
A jelenlétben hiszek, a nyitottságban, a megéltség által nyíló szív fényességében.
A boldogságért, a harmóniáért, az önbecsülésért és az önszeretetért mindannyiunknak meg kell dolgozni. Egykori önmagunk felett szükséges győzelmet aratni, már azzal is, hogy figyelmünket nem tékozoljuk a külvilág kesze-kusza hívásaira, csábításaira, az energiáinkat felemésztő, mérgező emberi játszmákra, hanem összpontosítunk inkább arra, amivel valóban feladatunk van – ami által lehetőség adódik számunkra a személyes fejlődésre.
A fókuszválasztásnak nagy a jelentősége az emberi életben, az evolúcióban. (szabovirag)

Kapcsolat

viragmesebirodalma@gmail.com

messenger: Szabó Virág

Jelentkezés | Megrendelés

Ide kattintva jelentkezhetsz az aktuális programjaimra,

vagy rendelhetsz tőlem könyvet.

Copyright 2022 | Minden jog fenntartva! | Készítette: Weblektor

Adatkezelési tájékoztató