Barangolások a nőiség birodalmában

Sokszor, sokféle blogot írtam már. Jöjjön, ami épp születni vágyik… gondolatok, érzések, tanítások a Mesekemencéből…

varázsoljuk  meditációvá a hétköznapi tevékenységeket!

2022.11.03.

Pattog a tűz a kandallóban, odakint, erdőn-mezőn táncot jár a millió szín.
A Barlang Asszonyának időszakába léptünk – az elmélyülésnek van ideje, a befelé fordulásnak, a saját sötétségeinkkel való szembenézésnek.
Miközben ebben a két hétben a Banya minőségről tanítok inspiráltan és lelkesen -, ma például egy ebéd megfőzése (gyógyító varázsleves fő az üstben, bizony), egy nagy adag ruha kimosása, illetve a kislányommal való szeretem-kézműveskedés közötti szünetekben -, igyekszem néhány lopott percben arra is figyelni, hogy énidőhöz juttassam magam.
Meditációvá, hálaadássá varázsolni a hétköznapi tevékenységeket – ez a modern ember kihívása – lehetősége, és én egyre otthonosabban élem meg tanulásom jelen szakaszát.
Kezemben a boszorkányseprű, nagytakarítás zajlik… kint és bent 

🙂

Hála – ma a kerek kőért 🙂 

2022.10.29.

Erős a hála érzése bennem – ebben a pillanatban például az Élet-Mese-Fonókért, és azért, hogy a legutóbbi mese segítségével a tenyerünkbe (majd a szívünkbe) zárhattunk az elmúlt három hétben egy mágikus kerek követ. 🙂 /A kerek kő című népmesével foglalkoztunk./
Hallgatok az intuíciómra, lehunyt szemmel leveszek egy mesegyűjteményt a könyvespolcról (van jó pár, nagy örömömre – és persze a kislányom nagy örömére), érzésre kinyitom, és már küldöm is az így kapott mese szövegét a körnek, akikkel rendszeresen összejárunk – online – életül tanulni, mese-segítséggel. Ezzel pedig elindul egy különleges folyamat, ami által a mese kódjai felnyitják magukat előttem (éjjel és nappal történik mindez, szó szerint, folyton dolgozik az adott mese bennem), hogy a kijelölt péntek reggelen a megfelelő kérdésekkel és szavakkal segíthessem az önismereti utat járókat a mese és az élet (meg)fejtésének rendkívüli útján. És olyan, de olyan katartikus élményeink vannak!… Imádom! 🙂
Húsz éve vagyok szerelemben a mesékkel, de még mindig meg tudnak lepni… Minden nap tanítanak, minden nap egyre mélyebbre emelnek 🙂
Igen, hálás vagyok. Csordultig! 🙂

az út – a SZEMLÉLETVÁLTÁS 

2022.10.25.

A körülmények mostohák; sokat fázunk, didergünk mindannyian.
Az életkihívásaink egyre markánsabban provokálnak arra, hogy változtassunk, és ha nem tesszük, egyre növekvő bennünk a saját ellenállásunk által kiváltott feszültség. Igen, könnyű ma elkeseredni, a szakadék szélére imbolyogni, és ott akár megbillenni…
De van megoldás, az egyetlen: a befelé fordulás, a középpontunk felé való elindulás, a rátalálás a belső fényszikránkra, amelyet türelemmel tűzzé csiholhatunk; és amelynek fényénél már biztonság van, a melegedés jóleső lehetősége.
Minden arra kényszerít bennünket (merthogy az inspirációra nem hallgattunk egykor), hogy önmagunkba(n) hazataláljunk, hogy felvállaljuk végre belső erőnket, egyediségünket, jóakaratunkat – és erre nincs más mód, mint a kilépés az áldozatszerepből (vagyis az életünkért való felelősségvállalás hárítási kényszer(esség)ének elengedése). Befogadni az igazságot: a világot mi tesszük olyanná, amilyen – gondolatainkkal, érzéseinkkel, tetteinkkel -, így áttranszformálni is csak mi tudjuk azt (a gondolataink, érzéseink, tetteink áthangolásával). A SZEMLÉLETVÁLTÁS az út – belátni, hogy mindaz, ami fáj, jelként figyelmeztet, hogy nem azt élem éppen, amire hivatott vagyok. Eltévedtem.
El kell kezdeni meditálni. Mindegy, hogyan – kinek mi illik az alkatához: lehet mantrákat mormogni, csendben ülni, erdőt járni, énekelni, táncolni, festeni vagy írni, gyermeki játékba feledkezni vagy minden hétköznapi tevékenységet átszőni örömmel-hálával-arannyal (vagyis az öröm megélése által elcsendesíteni átmenetileg az elmét, hogy “szóhoz juthasson” a szív). Nem a technika, nem a módszer számít – hiszen minden egyfelé visz -, hanem az, hogy általa megérkezhessünk a szív terébe, és beköltözhessünk oda.
Így és csakis így lehet megszelídíteni ezt a megbokrosodott nagyvilágot… (hiszen tudjuk, ahogy bent, úgy kint…)
Adj időt magadnak a befelé figyelésre, a megpihenésre, az imára… a tudatos béketeremtésre.

Jelenlét

2022.10.11.

Ne szaladj, ne siess!
Ne kapkodj, ne próbáld bekebelezni a széles – kerek világot!
A valódi erő a mélyülésben rejlik, a megéltség mágiájában, a figyelem, az odaadás általi, hosszan érlelt tapasztalásban.
Nem maradsz le semmiről akkor sem, ha órákig szemlélsz egy apró virágot a réten (önismereti tanácsok youtube-os hallgatása helyett); vagy ha belefeledkezel egy pillangó önfeledt táncának csodálatába (spirituális tankönyvek szorgalmas lapozgatása helyett). És a gyermekeddel való átszellemült közös játékban, mesélésben való elmerülésed is elhozhatja számodra a felébredés élményét…
Az Örökkévalót keresed, nem igaz?
Jelen van.
Pontosan!
Az apró virágban a réten. A pillangóban és annak önfeledt táncában. A gyermeked lényében. Az ÉLET gyakorlatában. A Kapcsolatban. A Szeretetben, amelynek a Figyelem a táplálóereje.
Meglátni azonban csak akkor tudod, ha van türelmed a felszín mögé nézni, rétegről rétegre, úgy, hogy az igazság fokozatosan, egyre mélyülő bizalommal képes legyen megnyitni magát előtted…
A jelenlétben varázserő rejlik.

banya születik – hamarosan

2022.10.11.

Az életünk döntések sorozata.
Merre induljak, melyik irányt kövessem, hogyan tudok önazonosan élni?
Coachként, gyerek coachként, mentálhigiénés segítőként örömmel, hittel és a megfelelő kérdésekkel támogatlak…
Ha pedig egy különleges utazásra vágynál jó társaságban, önismereti felismeréseidhez bölcs választás lehet a Banya születik karakterológiai – pszichológiai – spirituális kurzus, amelyet november első két hetében hívok életre azok számára, akik megértésre és szabadságra szomjaznak ebben a különös, nehéz, ám lehetőségekben igencsak bővelkedő világkorszakban…

vénasszonyok nyara

2022.10.09.

A Vénasszonyok nyarát imádom.
Amikor az ember még épp visszasírná a leköszönt nyarat, hadakozik a körforgással, kapunk egy melengető mosolyt, egy kis biztatást, egy utolsó idei esélyt az erőgyűjtésre, hogy aztán átengedhessük magunkat a barlanglétnek.
Miközben a természetet járva sütkérezem, mellette pedig elszántan lomtalanítok kint és bent (hú, de nehéz ez időnként, igaz?), már belülről a Banyát érlelem (tovább) magamban, hogy a novemberi Banya születik kurzusra felkészítsem sejtszinten önmagam az áramlásra, az átadásra…
Különleges utazás vár ránk.

szemléletváltás

2022.10.08.

A legfontosabb változás: a szemléletváltás.
Letenni az áldozati gúnyát, és azt mondani: az élet értem van, és nem ellenem – vagyis felvállalni a királyi/királynői koronát és jogart.
Elismerni, hogy a saját birodalmamért csak én felelek, hiszen én teremtem, építem, erősítem (vagy épp gyengítem) azt gondolataimmal, érzéseimmel és cselekedeteimmel, pillanatról pillanatra.
Áttranszformálni a bennem élő haragot, félelmet – megértéssé, bölcsességgé, szeretetté.
Igent mondani az erőmre – arra a felelősségre, hogy én is egyenrangú tagja vagyok a világalakítóknak; és ami bennem van, azt adom át éppen most magamból a világnak, azzal hatok ebben a pillanatban (is) a világra.

korszakváltás – belül

2022.10.07.

Nem csoda, hogy elfáradtál.
Nem meglepő, hogy túl nehéznek érzed a terheidet.
Korszakváltás idejét éljük, amely kihívásaival és lehetőségeivel egyaránt túlmutat a megszokott hétköznapokon. Fogalmazhatunk úgy is: a hőst kívánják előprovokálni belőlünk az aktuális energiák, és a kiképzés bizony nehéz erőpróba, különösen, ha ellenállunk, és elutasítjuk a változást. Önmagunkat felülmúlni a legkomolyabb élet-vállalkozás, (ezúttal) mégsincs más választásunk.
Ha irigyelnél – ne tedd. Ha szeretnél a másik cipőjében járni – felejtsd el. Egyrészt, mert az ő élete számára is a legnehezebb, ahogy számodra a tiéd az – bármennyire is mutathatnak mást a közösségi oldalak. Másrészt pedig, ha a másik útját kíséred figyelmeddel, vágyakozón – lemaradsz a saját lehetőségeidről.
Befelé hallgatózni, a belső hang instrukcióit, inspirációit követve saját jövőt építeni-szépíteni, ez a legbölcsebb amit ma (is) tehetünk, saját harmóniánkért.

MIlyen energiákat viszünk a világba?

2022.10.06.

Bizony, éppen most építjük a jövőt: az Új Világot, amelyet aranyszínbe öltöztet a képzelet. Ám ragyogó csak akkor lehet a holnapunk, ha a szükségszerű transzformációkat szárnyas emberhez méltón visszük véghez, békével, szeretettel a szívünkben. Mert az odabent cipelt harag külső agressziót szül, a bennünk tomboló káosz felfordulást a külvilágban.

Nem csak az számít, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy közben milyen hozzáállással fordulunk az élethez, önmagunkhoz, egymáshoz. Milyen energiákkal, színekkel festjük át a világ jelenlegi képét. Az átlényegülés folyamatában minden hétköznapi apró lépés (is) jelentőséggel bír, és mindaz, ami mögöttük van. A szívünkben.

változások előtt – hallgass, jól figyelj

2022.10.02.

Különös, nehéz idők járnak.
Forrong a külvilág, feszülésben van a létezés.
Robbanó változások előtt áll mindaz, amihez hozzászoktunk, amiben idáig hittünk, fokozott próbatételeknek vagyunk kitéve egyéni útjainkon is. Mindannyian, nincs kivétel.
Minden arra kényszerít bennünket, hogy tudatosan – vagy ha így nem megy, erősödő krízisek hatására – kilépjünk hosszú ideje öröklődött, megkövesedett áldozatszerepünkből, és elfogadjuk: csak éberséggel, nyugalommal, tisztánlátással és legfőképpen a szívbe való mélyre tekintéssel hozhatunk bölcs döntéseket, léphetünk a megfelelő irányba.
A pánik, a félelem, a tüzes indulat, a harag, az önsajnálat rossz tanácsadó – a csöndből kell nézelődnünk, és megvilágosodnunk abban, merre is tovább.
(Éppen most építjük az új világot – aktuális energiáinkból, gondolatainkból, érzéseinkből, tetteinkből táplálva azt (érzed a jelen pillanat felelősségét?))
Térj be egy erdőbe.
Ülj le egy fa tövébe.
És hallgass, jól figyelj.
Elmélyültségedben érkeznek a megfelelő válaszok…

ősz – a változtatások időszaka

2022.10.02.

Beköszöntött az ősz.
A változ(tat)ások időszaka van.
Elengedni kell mindazt, ami menni akar, lom(b)talanítani – ebben kiváló tanítóink a fák.
Észrevettétek?
Erőteljesebb a provokáció felénk, mint valaha. Számos próbatétellel kell szembenéznünk, mert az inspiráció egykori simogatására nem hallgattunk, még mindig nem a Szív Útját járjuk.
Életellenes mintáinkból szövünk fullasztó hálót magunk köré – ébredés helyett. Ezért fáj és sajog a létezés, emiatt válnak kínzóvá a mindennapok. Minél nagyobb az ellenállás bennünk az Isteni Tervvel szemben, annál intenzívebb, kopogósabb a leckénk.
A beavatási folyamatot egyikünk sem kerülheti el. Nem büntetésből, ellenkezőleg: az utolsó pillanatokban is megtámogatnak az égi erők abban, hogy végül mégiscsak az öröm, az önszeretet, a világgyógyítás útjának kötelezzük el magunkat. Csak addig fáj, amíg tiltakozásban vagyunk az Élettel szemben.
Az ősz a szükségszerű változások megtételét segíti tanításaival, tükreivel, ezekben az években egy új világkorszak születését is látványosan elősegítve.
Mind képessé válhatunk önmagunk felülmúlására, az öngyógyításra, csak a halogatás áldozatszerepből érkező torz rítusára és betegítő, múltból cipelt mintáink kényszeres fenntartására kell megtanulnunk nemet mondani.
 
“Banya születik” online önismereti kurzus indul októberben – felkészülés a világ aktuális változásaira, összehangolódás az ébresztő energiákkal… Keressétek az információkat jövő héttől a honlapon.

a magyar népmese napjára

2022.09.30.

Ma van a magyar népmese napja.
Kell ünnepelnünk, kell emlékeztetnünk magunkat ebben a mesterségesen túlracionált és külsőségeiben sok(koló) világkorszakban arra, hogy a mesék varázseszközök, amelyek által tudatosabbá, boldogabbá tehető az élet. Szükségünk van a mesék – és nekünk, magyaroknak, különösen – a magyar népmesék mindennapos odaadó olvasására ahhoz, hogy mélyebbre láthassunk a felszínnél, alámerülhessünk saját belső birodalmainkban, felszínre hozhassuk onnan kincseinket -, és ezáltal gyógyulhassunk. A mesék segítenek abban is, hogy belássuk végre, az élet nem igazságtalanságok és ellenünk irányuló büntetések sorozata, hanem a sárkányainkkal való küzdelem különböző fokozatainak megélhetősége. A fejlődés pedig nem más, mint szembenézés a látszólagos ellenfelekkel, bátran, elkötelezetten, és egyre inkább felkészülten, így növekedve önbizalmunkban, önszeretetünkben és önazonosságunkban. Igen, az élet mindannyiunknak nagyon nehéz – mert mindenki azt a próbatételt kapja, amely számára, személyre szabottan a legkihívásosabb -, de éppen azért érkeznek a tesztek hozzánk, hogy kilépve áldozatszerepünkből, saját belső erőnkre rátalálva, felvállaljuk teremtő erőnket, égi szárnyainkat, arany-királyságunkat. A mese azt mondja: minden, ami történik, bennünket treníroz egy nemesebb, méltóbb életre. A mese élni tanít… Valóban! Gyermek-és felnőttkorban egyaránt.
Boldog születésnapot, (Benedek Elek) magyar népmese! 🙂

Az érzelmi intelligenciÁról

2022.09.27.

A titok: csak a női oldalunk menekülő Csipkerózsika-álomból való ébresztése, az érzelmi intelligenciánk feltámasztása hozhat gyógyulást az embernek és a világnak…
A szülői érzelmi hitelesség és önismeret, az ölelő, figyelmes jelenlét, a játékosság, a mesélőkedv az, ami boldog, szabad gyermekkort biztosíthat, és amely ezáltal alapja lehet egy tudatos, minden-síkon gazdag, egész-séges, termékeny felnőttkornak.
Az anyákra nagyon kell vigyázni, mert a “boldoganyaságon” annyi minden múlik mostanság (is): az ember(iség) és a világ jövője.
Ők képesek ugyanis a leginkább a női oldalt életre simogatni – stabil apai támogatással és jelenléttel, a közösség empatikus erejével.
És kell az egyéni felelősségvállalás is, amely ma még szokatlan megnyilvánulásokat vállal: elszánt belső utazásokat, önismereti felfedezéseket, szabad alkotást, szabad játékot, a természettől való figyelmes tanulást, és sok-sok, nagyon sok meseolvasást…
…mert ha minderre magunktól nem mondunk időben igent, az élet krízisek, traumák által mutatja meg nekünk: ébrednünk kell. Szükségszerűen és elengedhetetlenül. Az egész világkrízis az eszmélésünkért dolgozik…

A Hála Világnapjához

2022.09.22.

Jókat mulatok időnként magamon. 😋 Miközben elszánt voltam abban, hogy a tegnapi világnapon a háláról írjak Nektek – elnyomott az álom. 😁 Hát igen, a hálatelt szív egyik velejárója a jó alvás 😉😂 Tapasztalom és tanítom, milyen pozitív változásokat hoz az ember életébe, ha tudatosítani kezdi magában az áldásokat, amelyekben része lehet – hálanapló, vagy legalább napi egyszeri összegzés formájában. Az, aki hálanaplót vezet, bizonyítottan stresszmentesebb életet él, érzelmi tudatosságában kifinomultabb. Lelkesebb, energikusabb, fogékonyabb az örömre, a derűre, ami pedig egyértelműen erősíti az immunrendszert. Érdemes…
Hálás napot kívánok, szeretettel!

Érzelmekkel teljes élet

2022.09.20.

 
Az érzelmi intelligencia fejlesztése nagyon fontos.
Ezt szülőként tudjuk, hiszen sokat halljuk. De mégis, hogyan lehet elindulni ezzel a nevelői küldetéssel a mindennapokban?
Maria Montessori olasz orvosnő, pedagógus, pszichológus, iskolaalapító szerint a legfontosabb az, hogy a szülő “tiszteletben tartsa a gyermek szabadon választott tevékenységi formáit, és próbálja megérteni azokat”.
A gyermek ugyanis, ha a szabadidejét spontán, belső indíttatásból – és nem szülő által folyamatosan megtervezetten-megszervezetten-felépítetten – azzal töltheti, amire a pillanatban igénye van, ösztönösen azokat az önkifejezési, megnyilvánulási lehetőségeket fogja keresni, amelyek által valóban levezetheti fölösleges energiáit, kiadhatja magából túlcsorduló érzéseit, csökkentheti a benne az élet kihívásai által előidézett stressz mértékét, feldolgozhatja mindazt, ami vele történt, és segítségükkel egyre mélyülőn ismerkedhet is önmagával. Ezért lényeges, hogy teret adjunk gyermekeinknek – és egyébként ugyanígy, önmagunknak is -, az énidőre, a szabadságra, azaz hagyjuk őket (és magunkat) tetszés szerint rajzolni, festeni, táncolni, énekelni, babázni, szerepjátékozni, mozogni úgy, ahogyan az belőlük aktuálisan jönni tud (és persze véleményezés, kritika nélkül fogadjuk azt). Ne építsünk fel kényszeresen mindig szabályrendszert tevékenységeik mögé.
Ez azonban, úgy tűnik, hogy a 21. századi gyermeknevelésben valódi kihívást jelenthet. A mai szülők többsége a férfi elme (a bal agyfélteke) uralma alatt éli mindennapjait (hiszen az emberiség nagy része is így él): minél többet, minél gyorsabban, minél hatékonyabban, minél látványosabban – fejlődjön a gyermek, ez a lényeg! (Nehogy lemaradjon, nehogy kigúnyolják, nehogy lehetőségek nélkül legyen, nehogy unatkozzon stb.) Ezért aztán jönnek a megterhelő különórák, a programdömpinges, túlzsúfolt délutánok, a kütyük rendszeres használata, amely a közhiedelem szerint nemcsak a kortársaktól való “lemaradástól” óvja meg a gyermeket, de a szintén nyomás, sürgetettség alatt álló, a munkahely, a társadalom által végletekig kizsákmányolt anyukát és apukát is átmenetileg mentesíti a gyermekkel való foglalkozás terhe alól. Csak éppen ennek hosszútávú következményeivel nem számolunk…
Sok szülő vállalja: nehezükre esik a játék, befeszülnek tőle, idegessé válnak a gyermekük könyörgéseitől, mert “annyi egyéb dolguk lenne, amit feltétlenül és azonnal el kell végezniük ahhoz, hogy haladhasson az élet”.
A másik sajnálatos tény az, hogy női elme híján (ami igencsak jellemző a korszakra, amelyben élünk) a szabad játék, a szabad alkotás ijesztő, idegen… mert azt nem lehet és nem is szabad szüntelenül kontrollálni. A kontroll – a ma emberének – (hamis) biztonságérzet…
A férfi elme dominanciája egyértelműen családellenes – szeretni, odafigyelni, türelmesnek lenni, együtt játszani, odaadással mesélni csak a jelenleg sokaknál elnyomott, nélkülözött női elme képes. Mert az, aki a női elméjében van: nem siet – időtlen, ezért aztán tökéletes harmóniában áll a gyermek igényeivel és észleléseivel.
Az érzelmek megélésére, megfigyelésére, megértésére csak a női elme és annak időtlensége képes. Amikor a kisfiúnak azt mondja az apukája: “Anyámasszony katonája vagy, hát nem érted, hogy a fiúnak szégyen a sírás?” -, akkor épp az őszinte érzelmi megmutatkozás bátorságát veszi el a gyermektől, és belekényszeríti őt egyoldalúan kritikus-ítélkező-perfekcionista férfi elméjébe. Amikor azt írja a magyartanárnő tanítványa fogalmazására, hogy “ezt el sem olvasom, mert én nem a te gondolataidra, hanem a tankönyv szövegére vagyok kíváncsi” – akkor épp csírájában fojtja el a kamaszgyerekben a női kreativitás kísérleteit.
Két agyféltekénk egyensúlytalanságának tragédiája átszövi életünk minden területét. A gyermeknevelést is, és – nem meglepő -, szülői példamutatásunkat szintén.
Érzelmi intelligencia nélkül nehéz boldog-ulnunk a világban. Használata híján nem tudjuk érzékelni saját és mások érzelmeit, igényeit, szükségleteit, így kapcsolataink rendre kifakulnak. Nem tudjuk megélni megérzéseinket, intuícióinkat, belülről fakadó kreativitásunkat – unott végrehajtók vagyunk és nem lelkes alkotók; nem tudjuk értelmezni és megfelelően kezelni az érzelmeket, és ez számtalan félreértéshez, konfliktushoz vezethet önmagunkkal és másokkal – és egyáltalán: kaotikus hellyé avatja számunkra érzelmi kiüresedésünk a világot. És épp a lényeg marad ki belőle: az öröm, a harmónia, a játék, a lelkesedés… a kapcsolódni tudás… a szív… Ugye, nem ezt kívánjuk gyermekeinknek (és mi magunk sem erre vágyunk)?
Adjuk vissza gyermekeinknek az érzelmeiket, és az azok megéléséhez való jogot, szabadságot!
Hogyan?
Példamutatással. Hiteles, őszinte jelenléttel. Odaadó, értő-érző figyelemmel. Nagy, befogadó beszélgetésekkel. Érintéssel, csiklandozással, játékos birkózással, sok-sok öleléssel, puszival, gyengédséggel. Meseolvasással, meséléssel (nem képernyőztetéssel!), fantáziájuk lelkesítő tornáztatásával, közös alkotással, szerepjátékkal, szaladgálással és persze – a szabad, önfeledt létezéssel…
Ezekre a túl gyakran nélkülözött, háttérbe szorított kincs-tevékenységekre adok példát a kisgyermekeknek, a kiskamaszoknak, a nagykamaszoknak és az anyukáknak hirdetett programjaimon, mesés foglalkozásaimon – az érdi Mandalaligetben. Hogy boldogabbá, teljesebbé válhasson az élet – játsszunk, meséljünk, kapcsolódjunk…

Mi elindultunk – jösztök velünk?

2022.09.19.

Azon gondolkodom, vajon mi kell ahhoz, hogy az ember elinduljon. A kezébe vegyen egy üres szemeteszsákot és aktuális sétája során megtöltse azt mindazzal, ami nem a természetbe való.
Mi kell a napi séták megtételéhez? Idő? És az időhöz? Szeretet? Önszeretet? Remény? Hit? Hogy érdemes..? Hogy van miért küzdeni? Hogy kell küzdeni, amíg van miért? Hogy a mi apró lépéseink, kicsinynek tűnő tetteink is számítanak? Hogy éppen MOST építjük a jövőt (a gyermekeinkét, unokáinkét is), és mi magunk is felelünk a jövőnk milyenségéért? Tudatosítani azt, hogy felelősek vagyunk? Felelősségérzet kell a pozitív, segítő tettekhez? Az egészségvédő napi sétákhoz és a jövőszépítő, jövőmentő környezettudatos lépésekhez?
Mi elindultunk…
Mert aggaszt a jövő, és mert hiszek abban, hogy lehetséges… és mellettem tipeg-topog kisleányom, aki nem hagyja, hogy elhagyjam magam. Amúgy sem tenném: a belső gyermekem is ÉLNI akar.
Ugye, jösztök velünk?
(Praktikus közlemény: A szakember a lelkemre kötötte, ahol tehetem, hirdessem: a napi séták során összegyűjtött szemetet a saját megtöltetlen kukánkba bölcs helyezni, így nem termelünk több feladatot, költséget annak elszállítása miatt. Éppen ezért különösen érdemes a szemetesautó érkezése előtti nap ránézni, mennyi szabad kukakapacitásunk maradt, és annak megfelelően takarítani a környéken. Vállaljátok? Egy jobb világért?)
Ha szívesen tájékozódnátok a témában vagy csatlakoznátok jószándékú környezettudatos megmozdulásainkhoz: like-oljátok a Zöldülő Világ facebook-csoportot!

A mesék – Lámpások az Úton

2022.09.16.

Minden nap olvasok mesét, mert értéket adni vágyó édesanya vagyok. A gyermekem számára hiteles igazságokat kívánok közvetíteni – életről, világról, emberről, szárnyasságról és harmonikus földi létről. És arról, hogy lehetséges… 🌞❤️🙏
A valódi mesék receptek – a tágasságunk felfedezéséhez, a mélységes mély önismerethez, az önbizalomhoz, az önszeretethez.
Minden nap olvasok mesét, mert belső gyermekem is erre kér. Ezáltal gyógyul. A jó mese varázslat, ami által erősödöm MAG-omban.
Olvasok hát – gyermekeimnek. És közben érezhetően növekszik a szívemben a fény… 🌞☀️🙏
… a mesék isteni ajándékok az ember számára – hatékony, támogató, aranyfényű eszközök a tudatosodáshoz. Lámpások az Úton.
Ha gyermeki befogadással, kíváncsian, odaadóan, előítélet nélkül, érzőn és látón fordulunk hozzájuk, megérintenek, lényünk alvó részeit ébresztgetik finoman, gyöngéden, végtelen kitartással és hittel, bizalommal felénk.
Azzal a bizonyossággal, hogy számunkra is lehetséges…. mert KÉPesek vagyunk… teremtő belső képeink által azzá válhatunk, akivé és amivé csak akarunk…
Minden nap olvasok és minden nap írok hát mesét – mert az életem, a lényem ezáltal tisztítja önmagát.
Köszönöm, hogy együtt kalandozhatunk mese-szárnyon, egyre nyíló világok felé.

Köszönöm a Mesét. ❤️

Problémától az önszeretetig

2022.09.13.

Nehéz. A látszat alapján egyre nehezebb.
Az első lépés az Úton, felismerni, hogy nem büntetésből kapjuk a sokasodó és mélyülő kihívásokat, próbatételeket, hanem mert makacsul ellenállunk a változásnak. Így aztán immár a provokáció energiáit választják megszelídítésünkre az égiek, a kezdetben – jó régen – kínált lelkesítés, motiválás, inspiráció helyett.
Rajtunk múlik, meddig nehéz… ez pozitív hír, ugye? 🙂

Szabó Virág
Coach és gyerek coach -… hogy a problémából kihívás, abból lehetőség, abból felismerés, abból győzelem, abból megoldás és abból önbizalom, önszeretet legyen…

mit kezdünk a sérelmeinkkel?

2022.09.10.

Vannak kísérteteink, felszakításra ítéltetett – vagy predesztinált – sebhelyeink. Mindannyiunknak. Ezekkel elkerülhetetlen a szembenézésünk öngyógyítási folyamatunk során, és ezt a találkozást mélyre tetovált fájdalmainkkal csak még inkább sürgetik e kivételes korszak energiái.
A kérdés tehát nem az, sérültünk-e, hiszen persze, hogy sokat, sokszor sérültünk. Meg is bántunk dolgokat… Az emberlét velejárója, hogy vannak rejteni vágyott, vagy épp már felvállalt hegeink.
A kérdés sokkal inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel, most.
A női energiában való megnyílás azt a felgyorsult transzformációt hozza el számunkra, amely – miközben szembesülünk a múlt árnyaival és a jelen sötét foltjaival -, megmutatja azt is, hogy mindvégig minden és mindenki értünk volt, a mi fejlődésünket szolgálta utunk során. Így aztán segít kilépni az áldozatszerepből, amely szenvedésünk, hanyatlásunk legfőbb oka és katalizátora. Általa befogadóvá válunk a fényre, a szeretetre, amely automatikusan tudatos és elszánt, hatékony öngyógyítóvá, mesterré avat bennünket saját életünkben.

Nekem a mesék

2022.08.25.

A mesék arra hívják fel a figyelmünket, hogy életünk erdejében megannyi jel mutat utat számunkra.
Ha nyitott elmével, nyitott szívvel SZEMlélődünk, segítségükkel megtalálhatjuk a hazafelé vezető utat.
A mesék által (is) ébreszthető női oldal tudása: a szembejövő akadályok nem égi büntetések, hanem lehetőségek a pozitív irányú változásra, a belső erőinkben való kiteljesedésre.
Ha például sivatag van, szárazság, szomjazik a világ, milyen áldásként tekintünk az esőre, amely miatt átlagos időjárás-viszonyok között hajlamos bosszankodni az ember fia / lánya (“de vacak idő van ma, az eső miatt ki sem mozdulunk…”).
Mi lenne, ha nem csak mély krízis esetén ismerkednénk a hála érzésével, hanem a mindennapokban is erősítenénk magunkban azt, egybeszőve a bizonyossággal: amit az isteni akarat aktuálisan küld számunkra, azzal van itt és most feladatunk.
“Legyen meg a te akaratod, köszönöm, hogy tanulhatok, gazdagodhatok, színesedhetek, teljesedhetek általa”.
Ez a mesebeli hősök, hősnők születésének, felnőtté válásának a titka: az elfogadás, a hála, a nyitottság mindarra, ami akkor és ott érkezni kíván leckeként, tesztként, ajándékként hozzájuk – hárítás, bosszankodás és a külső körülmények okolása, menekülés helyett… Másként kifejezve: azokból az alapanyagokból főznek alkalmazkodón, rugalmasan, lelkesen és odaadással, amelyek rendelkezésükre állnak. Ez (is) kreativitás.
Hála az esőért most, tegnap és holnap is. Pocsolyában ugrálni könnyedebb időkben is lehet örömforrás, nem igaz?
… azért is hitelesek számomra a mesék, mert nem azt az illúziót mutatják, hogy az életben és az emberben minden tökéletes, nagyszerű, hanem azt az igazságot, hogy tudatos, elszánt, kitartó belső és külső munkával igenis változtathatunk azon, ami nem működik – bennünk és körülöttünk – megfelelően.
A megvívott csaták eredményezte erőben hiszek, a sebhelyek szépségében, az odaadó útjárás hozta tapasztaltságban és a mélyre merültség adta bölcsességben.
A jelenlétben hiszek, a nyitottságban, a megéltség által nyíló szív fényességében.
A boldogságért, a harmóniáért, az önbecsülésért és az önszeretetért mindannyiunknak meg kell dolgozni. Egykori önmagunk felett szükséges győzelmet aratni, már azzal is, hogy figyelmünket nem tékozoljuk a külvilág kesze-kusza hívásaira, csábításaira, az energiáinkat felemésztő, mérgező emberi játszmákra, hanem összpontosítunk inkább arra, amivel valóban feladatunk van – ami által lehetőség adódik számunkra a személyes fejlődésre.
A fókuszválasztásnak nagy a jelentősége az emberi életben, az evolúcióban. (szabovirag)

Kapcsolat

viragmesebirodalma@gmail.com

messenger: Szabó Virág

Copyright 2022 | Minden jog fenntartva! | Készítette: Weblektor