Szabó Virág vagyok. Pontosan azt teszem a mindennapjaimban, amit gyermekkoromban megálmodtam magamnak: meghallgatok és kérdezek, tanítok, ébresztek, írok, mesélek, játszom és játszatok. 
Tizenöt éves koromban – mint tollforgatót és mint a városi diáklap főszerkesztőjét -, befogadott a felnőtt újságírás világa. Két évvel később az a megtisztelő felkérés ért, hogy tanítsam az újságírást a megye érdeklődő diákjainak, pedagógusainak. Akkoriban kezdtem el különböző kreatív foglalkozásokat, táborokat tartani gyerekeknek, kamaszoknak, felnőtteknek -, ezt az irányt az életemben a mai napig követem. 
Színjátszó-körös kamaszkorom a drámapedagógiához vezetett, és miután megtaláltam benne önmagam, későbbi tanulmányaim is erre alapozódtak: lett belőlem magyar szakos középiskolai tanár, élménypedagógus, erdőpedagógus, játékvezető, saját módszerem kidolgozásával mesepedagógus. Korkedvezménnyel tizenéveimben elvégezhettem az újságíró – szerkesztő szakot, évtizedekig dolgoztam ezen a területen, több saját online magazin főszerkesztőjeként is alkothattam. Időközben beleszerettem a pszichológiába: mentálhigiénés utamon találtam meg azt, amit ezen a területen valóban magaménak érzek. Emellé érkezett az életvezetési, párkapcsolati, családi, gyermek coaching, majd a dúlaság. Fontos számomra mindegyik terület, mélyülök is mindben folyamatosan. A lényeg mindegyikben a kapcsolódás, a másik ember megértése, felismeréseihez, gyakorlati változtatásaihoz való inspirálása. Ugyanez a cél a könyvírásnál is -, négy éve jelent meg a hetedik, nyomtatásban. Az egyikből musical is készült, neves énekes-színészek közreműködésével CD-n (és youtube-on) is hallhatók a dalok (Mandralínia). 
Elkötelezetten hívom fel a figyelmet a képernyőmentes, mesés, természettel mélyen kapcsolódó, szabadjátékos gyermekkor fontosságára -, a témában több könyvem is született.  
Társalkotója voltam az első magyar-maori és magyar-kecsua szótárnak, ehhez kapcsolódóan évekig tanítottam meditációt nagycsoportban, és meséltem közönség előtt (is) az Új-Zélandról hozott tapasztalatokról. Talkshow-k vezetése, szemétszedő akciók szervezése továbbra is vonzó lehetőség számomra.  Hobbim az erdőjárás, a séta (minden mennyiségben), az olvasás (anyává születésem óta elsősorban a mesék és persze a szakirodalom), a játék (gyerekekkel – felnőttekkel), újabban a rajzolás (egyre bátrabban nyúlok a ceruzához). És persze mindenkor és bármikor – az írás.