Barangolások a nőiség birodalmában

Figyelek.

Írok, kérdezek, meghallgatok.

Rávezetek. Rávilágítok. Megértetek. Megmutatok. 

Izgalmas, élvezetes játékokat, módszereket találok ki, egy-egy konkrét cél elérése érdekében. 

Mesét szövök vagy mese-mélyből és életútból olvasok. 

Érzelmi intelligenciát hívok elő.

Bátorrá teszek.

Híd vagyok. Bába. Segítek megszületni.

Dúla vagyok. Emellett életvezetési-, párkapcsolati-, családi- és gyermek coach, mentálhigiéniai prevenciós specialista,
drámapedagógus, magyar szakos pedagógus, gyermekszínjátszó-rendező,
író-újságíró-szerkesztő. 

Szenvedélyem az írás és a tanítás.
Lelkesedéssel és lendülettel tölt fel a tapasztalás, a tanulás, a fejlődés lehetősége. Amint átégettem magam egy megélés mélységein és magasságain (így új minőségben megszülve önmagam), boldogan osztom meg tudásomat másokkal – a megfelelő keretet és formát, nyelvet megtalálva az átadáshoz.

Budapesten, Törökbálinton, Budaörsön, Érden tevékenykedem elsősorban, de szívesen utazom, illetve az online világban is otthonosan mozgok.

Tartok önismereti, kreatív írói és drámafoglalkozásokat, pszichológiai, mentálhigiéniai, spirituális előadásokat művelődési házakban, könyvtárakban, óvodákban – iskolákban, kávéházakban, szülői közösségekben, női körökben, fesztiválokon, zárt térben és a természetben. Elsősorban a kiscsoportos foglalkozásokat preferálom, de szívesen tartok előadásokat, táboroztatok, vagy fogadok egyéneket, konzultációra. Meghívásoknak is örömmel teszek eleget – egy nappali is elegendő ahhoz, hogy egy anyukákból összeállt csoporttal elindulhassunk egy önismereti kalandra az anyaság világában, egy női körrel az öngyógyítás folyamatában, vagy kamaszokkal pszichológiai ismeretekben lubickolhassunk, élvezetes, játékos módon.

Hogyan kezdődött?

Írást, újságírást tizenhét évesen kezdtem el tanítani, hivatalos felkérésre, két éves, intenzív gyakorlati munka után a felnőtt sajtó világában. Volt rá példa, hogy kamaszoknak hirdetett írás-újságírás előadás-sorozatomon kinőttük a termet – több mint 120 fő vett részt az interaktív programokon, közöttük – önkéntesen – pedagógusok, szülők és nagyszülők. Húsz évet dolgoztam újságíróként, tanítom azóta is az írást, az újságírást érdeklődőknek. 
Az írásban és a tanításban azóta is nagyon lelkes vagyok, bármely korosztály körében.
Gyakran kérnek fel reménybeli elsőkötetes szerzők írásuk születéséhez, bábának, kéziratuk áttekintésére, írói kísérletezésük melletti “figyelő jelenlétre”.
Újságíró-főszerkesztőként jelenlegi legszebb kihívásom saját internetes, szülőknek-nagyszülőknek-pedagógusoknak szóló holisztikus gyermeknevelési  magazinunk, a Hamuban Sült Pogácsa készítése.

Kamaszként színművészeti főiskolára készültem, de végül a drámapedagógiában találtam meg mindazt, amit a színházi területen kerestem. Imádok játszani, játszatni, új játékokat kitalálni, játékok által felismerésekhez, gyógyuláshoz, felszabaduláshoz vezetni felnőtteket és gyerekeket. Elvégeztem időközben a játék-és az élménypedagógia szakot is. Magyar szakos pedagógus az alapvégzettségem, de az élet kínál varázslatos meglepetéseket: jelenleg mentális aritmetika tanárként is dolgozom – lelkesen – a világszinten méltán népszerű AMAkids Akadémiánál.

A pszichológia, gyermekpszichológia mindig is mélységeiben érdekelt. Amit csak lehet, a mai napig elolvasok, folyamatosan fejlesztem magam, tanulok. Pedagógus-diplomáim megszerzése után ezért mentálhigiéniai prevenciós specialistává „képződtem”, később életvezetési-, párkapcsolati-, családi- és gyerek coach végzettséget is szereztem, így gömbölyítettem folyamatosan magamat választott hivatásomban. A család, az anyaság – nőiség és az érzelmi nevelés, érzelmi intelligencia-fejlesztés, a szuperérzékeny gyerekek világa, az archetípusok bölcsessége, az emberi játszmák csapdája és az áldozatszerepből kilépés lehetősége, a bántalmazás és a bántalmazottság pszichológiája, a kiégés és a képernyőtudatosság különösen fontos területek hivatásomban.

dúla képesítés megszerzésével ismét új világ tárult ki előttem – szívesen segítek családoknak a különlegesen érzékeny időszakban szülésre és annak szentségére felkészülni, az édesanyáknak – édesapáknak tudatos, boldog szülővé válni, megnyugodni, illetve a gyermekágyi időszakban feltöltődni -, érzelmi, mentális és fizikai síkon egyaránt. 

A mese húszéves koromban varázsolt el „menthetetlenül”. Mindig érdekelt ez a műfaj, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy mese elolvasása során a szimbólumok, a kódok felfedik valódi értelmüket előttem, a történet varázslatos mélységekbe hív, és tanítani kezd – az emberi természetről, az Útról. Az évtizedek során aztán kidolgoztam saját, azóta is formálódó, erősödő módszeremet a témában – Mesekemence néven alkalmazom ezt gyerekek és felnőttek körében. Tulajdonképpen a Mesekemence mindannak a szintézise, amit tudok – és amit alkalomról alkalomra, az intuíciómra hagyatkozva, alkalmazok. 

Sokszor nyilatkoztam az elmúlt évek során a médiában – televízióknak (pl. RTL Klub, Duna TV), rádióknak, újságoknak, elsősorban a mese és saját könyveim apropóján.
Társalapítója, hosszú ideig vezetője és tanára voltam egy nemzetközi meditációs csoport hazai részlegének. 

Mit tesz / tehet a mentálhigiéniai prevenciós specialista és a coach, a gyerek coach?

A diplomás mentálhigiéniai prevenciós specialista olyan prevenciós szakember, aki elméleti tudása és gyakorlati tapasztalatai alapján hozzájárul az egészséggel kapcsolatos szemlélet kialakításához, az ehhez szükséges feltételek megalapozásához. Nem betegségek kezelésével foglalkozik, nem terápiát végez, de annak remek kiegészítését adhatja, szükség esetén a megfelelő terapeutához irányítva kliensét. A mentálhigiéniai szakember partnerként, segítőként, beszélgetőtársként viszonyul a klienshez, annak tudására, belső erőforrásaira alapoz. A találkozások sokkal inkább támogató-erősítő, tanácsadó jellegűek, melyben az a fontos, hogy a kliens és segítője együtt találja meg a megoldást. Az első találkozások során (amelyek általában 60-maximum 90 percesek) megtörténik az ismerkedés, a bizalomépítés, az ismeretszerzés, megfogalmazódnak a célok. A cél nem a betegségkezelés – hiszen a klienset nem tekintjük betegnek – , hanem a személyes életúton, személyiségfejlődésben való továbblépés megteremtése megfelelő terv kidolgozásával.
A szakember feladata, hogy a kliensét átsegítse az elakadáson, és visszatámogassa őt saját belső erőforrásaihoz. Elsődleges módszer: a segítő beszélgetés.
Ma már ismert tény, hogy még a fizikai megbetegedések is sokszor a ki nem mondott szavakban, az el nem sírt könnyekben gyökereznek. A negatív gondolatokban, a feldolgozatlan, mélyre rejtett, fel nem vállalt érzésekben, a téves mintákban. Mentálhigiéniai prevenciós specialistaként és coachként meghallgatom azokat, akik hozzám fordulnak. Szívvel. Tápláló figyelemmel. Bizalommal. Felszabadítva őket ezáltal a belső, sokszor (több) évtizedes nyomás alól, amellyel egyébként folyamatosan betegítenék önmagukat. Meg kérdezek. Akkor, amikor arra van szükség, és lehetőleg azt, ami a legtámogatóbb az adott pillanatban – ezáltal ajtónyitást inspirálva a végtelenre, ahol a másik fél megtalálhatja a saját válaszait. Biztonságos, támogató, elfogadó közeget teremtek a megnyílásra. Jól működő, kreatív gyakorlatokat adok ahhoz, hogy tágulhasson a nálam járó világnézete – megláthassa a vélt probléma mögött rejtőző megoldást, a látszatgyengeség mögött a valódi erőt. Önmagában. És persze ünneplem a másik ember hőssé válásának folyamatát… mert a győzelem mindig azé, aki bátor útra kelni, befelé. Bába vagyok. Kísérő. Vándorbot, amire szükség esetén támaszkodni lehet. Imádok tanulni, tapasztalni, így az eszköztáram bővítése lelkesítő számomra. Szeretem előhúzni a tarisznyámból a meséket, és velük – mint hamuban sült pogácsával – megkínálni a hozzám betérőt. És szeretem a szárnyakat előcsalogatni a másik emberből -, csodálni a közös alkotás során megvalósuló repülését. Játék, mese, csönd, tánc és bármi, ami transzformálhat és belülről fakadó: varázseszközünk lehet az úton… Segítő beszélgetések, egyéni konzultációk, kiscsoportos workshopok…
…szülőknek is. Vallom, hogy nincs problémás, rossz gyerek – legfeljebb magányos, elkeseredett gyermek van, akinek figyelemre, speciális támogatásra van szüksége ahhoz, hogy (újra) önmagára találhasson. E figyelmet, speciális támogatást pedig a szülő tudja a legérzékenyebb módon megadni számára – így amellett, hogy a gyermeket lelkében megsimogatom, a szülőségében odaadó, fejlődésre vállalkozó, bátor és épp ezért csodálatos anyukát/apukát segítem abban, hogy felkészültté, késszé váljon speciális küldetésére. Ha stressz van és szorongás, ha gyanúsan sokat fáj a pocak, a kütyük eluralták az életet, kezelhetetlen a hiszti, az agresszió nevű „démonnal” küzdötök, kizökkent a rend a családban, vagy csak szeretnél „utakat” találni csemetédhez (akár „megtanulni” játszani vele) – szeretettel fogadlak… 

Mi a drámapedagógia?

Drámapedagógián a drámajátékok rendszeres, céltudatos és tervszerű alkalmazását értjük. Drámajátékoknak azokat a tevékenységeket nevezhetjük, amelyek (a résztvevők életkorának, intellektusának, személyiségének, illetve adott esetben a csoportsajátosságoknak megfelelő) „mintha” szituációban valósulnak meg, vagy ezekre készítenek elő. A drámapedagógia többnyire a konfliktusokat feloldó szerepjátékra épít. A játék és a fiktív történetek átélése révén észrevétlenül fejlődik a résztvevők empatikus készsége, szociális érzékenysége. Éppen ezért a drámapedagógia hatékony módszere a konfliktusok feloldásának és segít a morális problémák közötti eligazodásában is. A módszer sajátossága, hogy közösségi jellegű, rendszerint csoportban zajlik. Ebből fakadóan fontos eleme lehet a közösségépítésnek, segít közel kerülni a beilleszkedési problémával küzdő gyermekekhez is. A drámajátékok közösségi jellege nem zárja ki az egyéni kreativitás fontos szerepét sem. A dramatikus, improvizációs jellegéből adódóan a gyerekek és felnőttek új dolgokat (érzéseket, reakciókat, eljárásokat, cselekvési sémákat) fedezhetnek fel.  A drámajátékok elősegítik az önálló, kreatív gondolkodást, hozzájárulnak az érzelmi élet gazdagításához is. Főként abban segítik a résztvevőiket, hogy önmagukat (saját korlátaikat és lehetőségeiket) és másokat jól ismerő, a világra nyitott, harmonikus és alkotó személyiségekké váljanak. Kaposi László szerint a drámapedagógia olyan játéktevékenység, „amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fiktív) világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplőként vonódnak be. A fiktív világon belül ugyanakkor valós problémákkal találkoznak, s ezekből a találkozásokból valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert.” A drámapedagógiát, a mesét, az írást, a rajzolást, a meditációt és egyéb varázseszközöket ötvözök az egyéni beszélgetések, a workshopok, a táborok során az önismerettel, a pszichológiával – így még mélyebb és még élvezetesebb gyakorlati élménnyel megtöltve a hozzám fordulók tarisznyáját.

Főiskolai/egyetemi, tanfolyami végzettségeim: (időrendben)

Krúdy Gyula Újságíró Akadémia – újságíró-szerkesztő szak,

Miskolci Egyetem – magyar szakos pedagógus szak,

Apor Vilmos Katolikus Főiskola – drámapedagógus szak, szakvizsgával,

Kodolányi János Főiskola – mentálhigiéniai prevenciós specialista szak,

Lhao Vital Human School and Educational Services – TA coach és gyermek coach, párkapcsolati, családi coach,

Raabe Akadémia – Családi minta a mesében továbbképzés,

Drámapedagógiai továbbképzések – diákszínjátszó-rendezői ismeretek,

Katalizátor Pedagógusképzési Központ – játékvezető, élménypedagógus,

Raabe Akadémia – Iskolai zaklatás, online zaklatás, bullying,

AMAkids Akadémia – mentális aritmetika tanár képzés

Sarasvati Oktatási Központ – (nemzetközi) dúla képzés,

Epelus – Szülés utáni depresszió és hangulati változások – kurzus

Érdekességek rólam:
Tizenöt éves koromban főszerkesztője lettem egy városi diáklapnak, néhány hónappal később meghívást kaptam a megyei napilap szerzői közé.
1997-ben elnyertem az Év Diákújságírója címet.
Tizennyolc évesen országos magazinoknak dolgoztam. Több száz interjút készítettem ismert személyekkel, különböző lapok, magazinok számára.
Tizenhét évesen felkérést kaptam, hogy tanítsam a város általános és középiskolásait, diáklapot írni és szerkeszteni.
Számtalan alkalommal kértek meg önkéntesen alakult középiskolás csoportok, hogy iskolán túli időben csináljunk színházat, magazint együtt, vagy jöjjünk össze irodalmi drámafoglalkozásokra.
Kamaszkoromban a rádiózás világába is belekóstolhattam.
Egykori alapítványunk keretein belül rendszeresen rendeztünk talkshow-kat, készítettünk magazint, szerveztünk szemétszedő kirándulásokat.
2002-ben (Kozsdi Tamással társszerzőségben) a nevem alatt jelent meg az első magyar-maori, később a magyar-kecsua szótár.
Előadója lehettem a budapesti Természetgyógyász Fesztiválnak, a Szepes Mária Alapítvány meghívására.
Tanítottam színitanodában, általános és középiskolában, művészeti intézményekben.
Mandralínia, a harcosok földje című meseregényemből varázslatos musical született, a lemezbemutató koncertre a Bartók + Operafesztivál keretein belül került sor.
Az évek során több száz nővel dolgoztam együtt saját lényük felszabadításán, de férfiköröket is tartottam, női oldaluk bontogatása céljából.

Családom:
Van egy tündéri kislányom és egy támogató, csodálatos férjem.

Kedvenc történeteim: 

Witi Ihimaera: A bálnalovas (könyv és film)
Juruj Ritheu: Amikor a bálnák elmennek (könyv)
Vaiana (rajzfilm és zene)
Junot Díaz: Szigetlakó
Népek meséi – sorozat

Néhány velem készült interjú:

RÓLAM ÍRTÁTOK

“Bárcsak tudtam volna, hogy létezik ez a kurzus, teljesen másképp alakult volna az életem… belső erőm birtokában…”

„Én? Írni? Ugyan! Aztán részt vettem egy meseírói kurzuson, és azóta meg sem áll a tollam! Imádom – és egyre mélyebben értem általa önmagam.”

„Lelkesítő, inspiráló, szárnyakat adó… Virág kurzusai megmutatják, hogy az élet lehetőségek tárháza. És azt is, hogy én magam is képessé válhatok a varázslatra, a csodateremtésre.”

„Virág kurzusa bizonyította számomra, amiről azelőtt fogalmam sem volt: hogy nőnek lenni ajándék…”

Kapcsolat

viragmesebirodalma@gmail.com

messenger: Szabó Virág

Copyright 2022 | Minden jog fenntartva! | Készítette: Weblektor